Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1898. évi működéséről - XII. Vasutak
74 A Farkasvölgyi temetőhöz építendő vonal az év vége felé tartott közigazgatási bejárásán a vonal irányára nézve két vélemény küzdött egymással. Az egyik szerint és ez a székes-főváros képviselőinek volt álláspontja, a vasút a németvölgyi-úton volna a temetőbe kivezetendő, a belső körúti vonalból való kiágazással. Ezt a nézetet nem tehettük magunkévá, s ellenében az átalakítási szerződés alapjára helyezkedtünk, mely a temetőhöz való vasúti közlekedést első sorban a budai külső kőrútból való ki- ágazással mondja megoldandónak. S miután ennek műszaki lehetőségét kimutattuk, hozzá ragaszkodtunk. Igaz ugyan, hogy a külső körúti vonal még nincsen meg, de azon a darabon, mely a temetői összeköttetés végett szükséges, nagyobb nehézség nélkül megépíthető és a belső körúti vonallal kapcsolatba hozható. Ilyen módon pedig a temetőhöz kétségen kívül égetően szükséges vasúti közlekedés megteremtésén felül a városfejlődés általános érdekeinek is a legjobb szolgálatot tehetjük, bevonva a külső körút egy részét a fejlődés keretébe. A kisajátítási költségek, melyeket a megoldás ez a módja okoz, előbb-utóbb különben is felmerülnének. Most p°dig enyhítené azokat a budapesti közúti vaspálya társulat ajánlkozása, e teher megosztására. Ezekhez járul, hogy a székes-főváros által propositióba hozott németvölgyi-út csak 8 öl széles és lejtési viszonyai igen kedvezőtlenek. Vasút befogadására tehát azt alkalmasnak nem találhatjuk, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a gyászmenetek ezen az utón vonulnak fel a temetőbe. Nem téveszthető szem elől az sem, hogy az átalakítási szerződés a németvölgyi-út módozatát csak végső szükség esetére vette kilátásba, ha t. i. a temetői összeköttetést más módon egyelőre létre hozni nem lehetne. Ez az eset pedig, mint kimutattuk, nem forog fenn. Végre aggályunk volt a miatt is, hogy ha a vasút a németvölgyi-uton épül a temetőbe, a budai külső körúti vonal, bár reá általános város fejlődési szempontból súlyt fektetünk, végleg eleshetik, mert ezen a vidéken nemzetgazdászati szempontból is alig volna indokolható^ két pármuzamos vasútat építeni és fentartani. Minden eshetőséggel szemben nem mulasztottuk el rámutatni arra is, hogy a mennyiben mégis a németvölgyi-uton épülne a kérdéses vasút, úgy az út oktvetlenül kiszélesítendő lesz 10 ölre. Mi lesz az így indult tárgyalásnak a kimenetele, oly kérdés, mely még eldöntésre vár. Az ó-buda-lánezhidfői vonal meghosszabbítása a Rudasfürdőig, illetve a budai belső körúti vonalig, amit az átalakítási szerződés, ha nagyobb műszaki nehézségekbe nem ütköznek, szintén kilátásba vett, — az eddigi tárgyalások során megoldáshoz még nem jutott. Nézetünk szerint a vár- kert-rakpart mai corso jellegében, mint sétány, a nagy közönség számára lévén fenntartandó, semmiféle vasút létesítésére át nem engedhető. Az az eszme pedig, hogy a meghosszabbítás az alsó rakparton viaductszerüen történjék, a földmivelésügyi minister urnái talált ellenzésre. Hátra van még a földalatti vezetés eszméje, amivel az illetékes körök csak ezután fognak behatóbban foglalkozni. Ugyancsak az ó-budai vonalat érdekli az az intézkedés, hogy Zsigmond-utczai szakaszának a szépvölgy-utczai mély árok keresztezésénél levő része úgy rendeztetett, hogy a pálya végleges magasságra emeltetett s a szépvölgyi árok boltozott átereszen húzódik a Dunához. A többször említett szerződés alapján igényelheti a székes-főváros a budapesti közúti vaspályatársulattól, hogy a zugligeti vonalat a Fáczán
