Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1895. évi működéséről - II. Dunai uj hidak
— 37 A Sárosfürdő-ópület lebontása következtében gondoskodnunk kell arról, hogy a meglevő gyógyforrásokat továbbra is megőrizhessük, megtarthassuk és hozzáférhetőkké tegyük és hogy egy új nagyszabású fürdőtelep létesülhetésére itt a kellő helyet és módot megadjuk, a mire egyébként ez a szép fekvé>ü környék kiválóan alkalmasnak ígérkezik. Ehhez azonban minél nagyobb területre van szükség, úgy hogy e fürdőtelep számára lehetőleg igen nagy telektömböt kell kihasítanunk és e czélra a Kelerihegyi-ut alsó szakaszától, valamint a híd tengelyének irányában tervezett új úttól határolt telektömb a legmegfelelőbbnek mutatkozik. Ezt az új telektömböt ma még a Kemenes-út választja ketté, mely azonban most már nemcsak hogy fölösleges, de fönmaradása esetében nagyon hátrányosan befolyásolná a szem előtt tartandó és közérdekű czélok elérhetését, miért is ennek az utczának vagy helyesebben mondva, hegyi vizet levezető utczaszerü ároknak a fölhagyása és megszüntetése elengedhetetlenül szükségessé válik. A Kemenes-út irányában fölfelé a Gellérthegy oldalában húzódik el az a rendezetlen nyílt árok, melyen át a hegyi vizek a Kemenes-útra folynak alá, hogy a Kemenes-út és a Fehérvári-út találkozásánál, az ott levő csatornaaknán betódulva az onnan kezdődő csatornán át a Dunába eljuthassanak. Ez az árok az ő szakgatott, rendezetlen partjaival jelenlegi állapotában sokáig már meg nem maradhat és annak szabályozásáról, falak közé való szorításáról és az árok fenekének rendezéséről mihamarabb gondoskodni kell, a mi a székesfőváros teendője lesz. Ez alkalommal azonban első sorban arról kell gondoskodnunk, hogy a megszüutetetendő Kemenes-út helyett a hegyi vizeket más úton vezessük le. E czólból csatornát tervezünk olyképpen, hogy az még a mai hordképes talajba kerüljön és hogy a feltöltós okozta sülyedések reá befolyással ne lehessenek. Ez alá a csatorna alá terveztük, illetőleg e csatorna alatt vezettük át azt a tunnelt, mely a beboltozandó forrásoktól az uj fürdőtelephez fogja a hozzájuthatást eszközölni s melyben a vizszivó-cső is helyet találhat. A csatorna felső végén, az árok betorkolásánál a fenék magassága: + 17*07 m és e csatorna 8.92% eséssel ér le a Dunába. A csatornának ez a rendestől elütő nagyobb esése nem okozhat aggodalmat, mert ez a csatorna csupán vizlevezetósére fog szolgálni; u. i. megfelelő iszapfogóról, bukógátakról gondoskodva van, a lerakodó sziklás törmelékek tehát időnkint eltávolithatók lesznek és e mászható csatorna egyébként is állandó figyelemben tartható. A csatorna alsó vége a Dunába + F60 m fenékmagassággal ér le. A Dunába torkolás helyét a lépcsős rakpart lópcsőzetének alján megfelelő szárnyfalakkal kell körülvenni, aminthogy közbiztonság végett a csatorna felső végénél is megfelelő szárnyfalakat alkalmaztunk. A már korában említett árok uj szélességét 7’00 m-re terveztük, úgy hogy ezzel kapcsolatban az árok partján a Gellérthegyre vezető, de a jelenleg még nagyon keskeny és rendezetlen gyalogút most már végig 5 00 m. szélességben a szükséges elegyengetésekkel járhatóbb állapotba hozható, a mi szintén a székes-főváros teendője lesz. A Gellérthegy oldalába jövő új vízmedenczókhez a híd tengelye irányában tervezett új útból kiágazó gyalogút vezet, melyen egyúttal a hídon
