Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - VI. Vizmű
96 Kezdetben, a vízmű előzetes tervének megállapítása alkalmával, a szigetnek összegyűjthető vizeit a Duna medrébe fektetendő vascsöven gondolták átvezetni, olyképen hogy azokat a szigeten, közvetetlenül a kutak szivóvezetókeibe kapcsolnák, a balparton pedig ugyancsak igy a szivattyúk szívó oldalába kötnék be. A főtelep gépeivel történő közvetetten kiemelés, valamint a szigeti kutaknak a balpartiakhoz hasonló mélységig való kiaknázhatása czéljából a szigetről a gépekig vonuló vezetéket 0-90—F00 m. átmérőjűre kellett volna készíteni, tehát a keresztezést is ezzel a mérettel kellett volna létesíteni. Ily nagyméretű csőnek a folyam medrébe való fektetése kétségtelenül nagy nehézségekkel van összekötve, akár a viz fölszinén történik az összeillesztése, amerikai mód szerint, csuklós kötéssel, akár rövi- debb, vagy hosszabb darabokban leeresztve, viz alatt kötnék össze. A előbbi mód mindesetre kényelmesebbnek és a munka tökéletességét illetőleg biztosabbnak látszik. Folyó vízben kisebb átmérőjű csövekkel már több Ízben sikerrel is alkalmazták, de a szóban forgó nagyméretű keresztezésnek sebesvizü és rövid időközökben, különösen nyáron nagy határok között változó vizszinü Dunánknál való lefektetése, már a csuklóknak nagy méretei miatt is nagy költségeket okozott volna, még pedig a tökéletesség biztosítéka nélkül. A második mód a munka jóságát illetőleg még kevesebb eredmény- nyel biztatott. Kern szabad ugyanis megfeledkeznünk arról, hogy a keresztezés tiszta egészséges ivóvíznek átvezetésére szolgál és pedig úgy, hogy a szennyes Duna viz mindenkor nagyobb túlnyomást gyakorol a csőfalra, a miért ennek teljesen tömörnek kell lennie, mert különben a benne átvezetett viz szennyessé válik. Ezt a beszennyezést, mély kotrással ugyan el lehetett volna kerülni, ha az egész vezetéket néhány méter magas kavicscsal be borítottak volna, hogy a kavicsboritás a keresztezésbe hatoló folyamvizet előbb megszűrje, ez eljárás azonban a kivitel költségeit annyira szaporítaná, hogy a szigeti vizeknek közvetetlenül szívással való becsatolását jóformán indokolat lanná teszi. Az ilyen keresztezés tehát mindenesetre nehéz munkával és nagy anyagi áldozatokkal járt volna, még pedig a mű tökéletességének biztonsága nélkül, a mihez még a sorsát illető aggodalmak is járultak. Vigyázatlanul irányított kotró, vagy rosszakaratból kivetett horgony már átüthetné a cső falát és ezzel az egészségügynek szolgálatára rendelt művet használhatatlanná teheti, még pedig hosszú időre, mert alig kell indokolnunk, hogy ily megsérült vezetéknek helyreállítása sok időbe és még több költségbe kerül, sőt méltán attól is lehet tartani, hogy a vezeték ily módon ki sem javítható. Az üzemre való tekintettel továbbá nem lett volna czélszerü a keresztezést a szivattyúkhoz közvetetlenül hozzá csatolni, mert a szigeti legalsó kútig ily módon létesülő F00 km. hosszú szivóvezetók vizének gyorsulása és ennek változásai a gépnek működését károsan befolyásolták volna, jóllehet gyorsulása csekély, kezdeti gyorsulása pedig minimális. Ez oknál fogva a csőke esztezóst nem mint közvetetlen szívócsöveket,
