Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - VI. Vizmű
működnek. E czólból a két oldal tömegkiegyenlitő hengereinek a gépház falára szerelt közös lógüstjiik van, a két oldal négy lendítő hengerének közös akkumulátorát pedig a nyomó csőnek légüstjén helyezték el, úgy hogy e kettő látszólag szerves egészet képez. A fölsorolt részek szerkezete a következő: Á három darabból összeállított szivattyú alsó és felső része a becsiszolt, hosszú buvár-dugatiyúnak („plunger“) két végével lévén összeköttetésben, a kettős működést létesíti. A középső részt keresztfái két egyenlő félre osztja s ily módon alkalmassá válik mindkét dugattyúoldal összes szelepeinek fölvételére. E középső szelepháznak egyik felén torkollik be a gép szívócsöve, mig a szemben lévő másik oldalon a szállított viz a nyomócsőbe jut. Az úgynevezett osztott szeleprendszernek minden egyes tagja becsavart íémfcszekre fekvő, rugóval leszorított vulkanizált kaucsuk-lapból áll; a rugótartó egyúttal a szelep emelkedését határolja. Mindegyik dugattyú-oldalon 54 drb szívó- és 54 drb nyomó nyílás van, a szelepházban tehát összesen 216 drb szelepet helyeztek el. A szivattyú köpenye az egész gépezet alapját képezi és mint ilyen, lehető biztosság czéljából feltűnően erősre van megszerkesztve. Ezen nyugszanak a gép állványai, melyekre fölül a három gőzhengert szerelték. A gőzhengerek mindegyike fűtve van és mindegyiket Corliss-csapok vezérlik, még pedig a két nagyobbat alaptolattyúszerüleg működdegyes csapok, a nagynyomású hengert pedig az expanzió változtathatása czéljából kettős csapok. A reszívereket (gőztartókat) csőcsoport fűti. Miután az ezeken átvezetett gőz a kisnyomású hengerben teljesen leadta munkáját, a kipufogó csövön a czentrális kondenzátor felé távozik. Egy tekintet az egész gépezeten áthatoló dugattyúrúdra s az erre foglalt négy dugattyúra, meggyőz arról, hogy ezen nagy tömeg miatt a hengerekbe föpt és alant, egyenlő munkamennyiségeket bevezetni nem szabadna. Hogy a gőzelosztás a dugattyú útjának mindkét irányában ugyanaz és ennek megfelelően a vezórmű szerkezete és működése mindkét oldalon egyforma s ennélfogva a gép munkája egyenletes legyen, e tömegnek káros befolyásától a gépet függetleníteni kellett, a mit a már említett tömegkiegyenlitő hengerrel és enn“k lógűstjével értek el. A tömegkiegyenlitő henger buvár-dugattyújának a légűstben összenyomott levegő segélyével oly ellen viznyomást adhatunk, mely a dugaty- tyúsorozatnak lefelé menete alkalmával jelentkező tömeggyorsulást és ennek munkáját fölfogja s ennélfogva káros hatását megsemmisíti. Az igy fölfogott munkamennyiség a dugattyúknak ellenkező irányú, tehát fölfelé haladása közben hasznosan érvényesül, mert ekkor a lógüst nyomása a tömegkiegyenlitőnek dugattyúját és igy az egész gépet annyival segiti, a mennyivel előbb, a lefelé menet alkalmával hátráltatta. A rúd és a dugattyúk tömege ily módon teljesen egyensúlyozva van, a miért a gépnek működése közben szerepet épúgy nem játszik, mint kiegyensúlyozott mérlegnek két karja. E közbeiktatott szerkezet segélyével biztosítva van ugyan a
