Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - VI. Vizmű
72 gyités aránya még mindig 10—15 szőrös lesz. Ennélfogva tehát minden aggodalom megszűnik arra nézve, hogy a II. sz. kútnak ez a különben igen jó vize a vizvezetékbe felvétethessék. Biztosan föltehető, hogy az összes vizmennyiség minősége csakis igen csekély eltéréseket fog mutatni, a melyek előreláthatólag alig lesznek észrevehetők. Az összes viznek, nagyobb -mennyiségekben való előállítása mellett ugyanaz a sajátsága lesz, a minőt a hosszabb szivattyuzási kísérletek mutattak és e sajátságát változatlanul meg is fogja tartani. Azok a vegyi és bakteorológiai kísérletek, melyek az I. és III. sz. kutak egyidejű üzemével ismételve tétettek, a viz minőségének megbirálása tekintetében igen nagy értékűek, a mennyiben azokból teljes bizonyossággal látható, hogy az összes vízmennyiség hosszabb üzem után rendkívül tiszta lesz és az élvezetre épúgy, mint gazdasági és ipari czélokra egyaránt kitünően alkalmas. Abban a meggyőződésben, hogy a Budapest fővárosra nézva oly fontos kérdést kedvezőleg oldottam meg és azzal kívánsággal, vajha a kérdéses mű, mely a kontinens egyik legnagyobbikának Ígérkezik, létrejönne és a város érdekeinek javára válnék, maradtam kitűnő nagyrabecsüléssel. Salbacli B. Ez a szakvélemény kapcsolatban a mindinkább fokozódó vizhiány- nyal arra bírták a közmunkák tanácsát, hogy 1892. május hó 12. üléséből a főváros közönségéhez intézet 1957. sz átiratában, melyet egész terjedelmében közöltünk 1892—-94. évi jelentéseinkben, még mindig fennforgó aggályai daczára is hozzájárult a végleges vízműnek Káposztás- Megyeren a természetes szűrők elvére alapított kiépítéséhez, kifejezvén készségét arra, hogy a lehető leggyorsabb kivitel érdekében szükséges további tárgyalások vegyes bizottságilag intóztessenek. A vegyes bizottság tényleg meg is alakult és abban e tanács több kiküldött által rendszeresen képviselve volt. A végleges vízmű tervét S a 1 b a c h B. kísérleteinek tekintetbe vételével a fővárosi mérnöki hivatal megbízásából Käjünger Mihály dolgozta ki, de még mielőtt ez elkészülhetett volna, az 1892—98. években föllépő kolera-járvány az ideiglenes intézkedések szaporítását tette szükségessé. Ekkor épült ki aMargithid fölötti jobb és balpati D u n a p a r to n két önálló ideiglenes berendezésű vízmű egy-egy Salbach-féle függélyes szivókuttal és pedig — 5'0 m fenókmólységgel a jobbbarton, — 3’5 m. fenék- mélységgel a balparton. A jobbparti ideiglenes vízműnél, mely vizét a balparti városrészekbe nyomva hivatva volt pótolni azt a vízmennyiséget, melyet a budai vízmű a budai vízfogyasztás növekedése következtében vagy nagyon gyéren, vagy már egyáltalában nem szolgáltatott ;i balpartnak, a napi 10000 m:l viz szállítására 8 db. egyenként 50 eff. lóerejü lokomobil által hajtott három pár differential is szivattyú szolgál, melyek 5—7 atm. ellennyomás leküzdésével szállítják a Margithidon lefektetett csövön át a vizet a balparti csőhálózatba. A balparti ideiglenes vízműnél egy ugyanoly nagyságú lokomobil által hajtott egy pár differentialis szivattyú nyomja a napi 4000 m vizet 3—5 atm. nyomás mellett a csőhálózatba. Ugyanekkor, vagyis az 1893. óv tavaszára készült el Kaj linger Mihály tervei szerint az üllői-úti népligetben egy szintén önnálló, de végleges jellegű kis vízmű, mely a népliget 8-00 m. vastag kavicstalajában
