Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - VI. Vizmű

mosan két bút között és a viznyerés alkalmával ezekből a kutakból fölfelé és lefelé mutatkoztak, nagyobb számú fúrólyukak által határoztatott meg.

Ezek a kísérletek továbbá azt is kimutatták, hogy ily viznyerés mellett a nyert vizmennyiségek egyenlők maradnak, ha a depressziót a Duna mindenkori vízállásához, illetőleg az általa szabályozott talaj vízállásához mérten egyenlő mélységben tartjukk, sőt az is kitűnt, hogy a víztükör esése mellett a talajvíz torlódása még erősebbé válik, amely körülményt itt, a nyeredő vizmennyiségek kiszámításánál tekintetbe nem vesszük

Ebből azonban az következik, hogy biztosan lehet a vizbőség tekintetében ugyanazokat az «eredményeket várni, a meddig lehetséges lesz a a kutat kiásni, még akkor is, ha a Duna vizének és a talajvíznek állása a legalacsonyab fokig süiyed le.

Hosszú évek szorán át tett feljegyzések szerint a D u n a vízállása több ízben a Lánczhid oszlopának 0 pontja alatt volt.

Ezt a mély állást azonban a D u n a csakis télen érte el, mig a többi évszakokban csakis a 0 pont feletti 0*6m-ig konstatáltatok a visszaesés.

Nem tekintve, hogy télen a vizfogyatkozás tekintélyesen kisebb, mint nyáron, mégis figyelembe kellené e mű kivitelénél venui, hogy a depressziót a kutakban oly mélyen lehessen tartani, hogy még az esetben is, ha a Duna víztükre a Lánczhid 0 pontjáig esik, a 35 m. normális depresszió a Duna vízállásával szemben betartható legyen.

E szerint lehetségesnek kell lenni annak, hogy a depressziót a kutak közvetetlen közelében a Lánczhid 0 pontja alatt 2.á m-ig hozhassuk, mivel a kilátásba vett káposztásmegyeri terület azon pontján, a hol az I. és III. sz. kút van, a budapesti Lánczhid oszlopa felé 0.70 m. esés van.

Ezt a lehetőséget a kutak elhelyezése adja meg, még az esetben is, ha szükségessé válnék, hogy a később tágabban létesítendő kutaknál, azok mélyebb részeiben behatoló viz részére még több oldalnyilás hagyassák, mint a mennyi a meglevő kutaknál van.

Egy gyüjtőtelep létesítése számára a káposztásmegyeri területen három medencze áll rendelkezésre, továbbá az I. és III. számú kísérleti kutak magaslatán álló Rákospalota-sziget, melyet a balparttól csak kis és sekély dunaág választ el.

Az I. és III. sz. kutaknál a kísérletek a rendelkezésre álló medencze legkisebbikében tétettek meg, minélfogva föl lehet tenni, hogy a két tágabb medenczében, valamint a szigeten elérendő eredmények legalább ugyanolyan kedvezők lesznek, sőt hogy az eredményeket még felül is lehet majd múlni* mert a két medenczében, valamint a szigeten is, az ott igen hatalmas kavicsrétegek, a fúrások eredményei szerint még durvábbaknak és áthatóbbak- nak találtattak, végül hogy a szigeten is, a hol a gyűjtőtelep a mély kavics- réteg közepén létesíthető s a tál aj forrásvíz a kutakba minden irányból bőségesen folyhatik, még sokkal nagyobb termelést érhetünk el.

De ha a későbbi csoportoknak az I. és III. számú kutak eredményeivel szemben előreláthatólag sokkal kedvezőbb viszonyait figyelmen kivül hagyva, ez utóbbiakat is vesszük irányadókul, akkor a három medenczében és e szigeten 5050 m-nyi kihasználható területet nyerünk.

Ez a terület feloszlik:

— 66 —