Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - VI. Vizmű
68 csal megtöltetettük, ezután hozzáfogtunk a szivattyúzásához, hogy a nyerhető vízmennyiségét és a nyert víz minőségét megállapitthassnk. Miután az első kísérleti kút, a gépek és szivattyú-berendezések, valamint a kiemelt vízmennyiségek mérésére szolgáló szerkezet 1890. január 20-áig elkészültek, az ehő kísérlet alkalmával, az I. sz. kútból, 1890. április 30-áig 95 munkanap alatt körülbelül 1 millió m3 vizet nyertünk.— Ez alkalommal megmértük azt a vízmennyiséget, mely az előirt depresszió mellett a Dunának mindenkori, körülbelül 0.5 m. magasságával szemben jelentkezett, továbbá megállapítottuk a Duna vizének és a fölhozott kút víznek hőfokát. Időközben a depresszió-görbék megfigyelésére szolgáló fúrólyukak is elkészültek, úgy hogy ezek a görbék a Dunához való normális irányukban, valamint azzal párhuzamosan is meg voltak állapíthatók. A naponként nyert vízmennyiségekre, a megfigyelt depressziókra, valamint a talaj és a dunaviz hőfokaira vonatkozó följegyzések és táblázatok, továbbá a földrétegeknek a fúrások utján pontosan megállapított adatai a budapesti városi mérnöki hivatalnál vannak. Ebben a véleményemben csakis ezekből a vizsgálatokból nyert és velem hivatalosan közölt eredmények foglaltatnak. A Dunával párhuzamos depresszió-görbék alakjukra és terjedelmükre nézve csekély külömbözetet mutatnak, mig a part felé irányuló görbe vonala is csak mintegy 170 m. távolságban vész el a rendes talajvíz állásában, — a Dunára normálisan irányzott depresszió-görbe igen meredek, legtöbbször már a dunaparton vészel,— a Duna növekvő vízállásánál pedig a Duna vize alatt a parttól csekély távolságban a Duna vízállásába megy át. A depresszió görbékből világosan látható, hogy a kutakba a víznek legnagyobb része a Duna medre alatt lerakodott kavicsrétegekből folyik. Ebből azonban az is látható, hogy mily kevéssé hat a talajvíz állásának ez a depressziója arra, hogy a dunaviz a talajforrásvizet tartalmazó kavicsrétegekbe behasson, mert a depresszió vonala a Duna víztükrének stagnáló helyzetében már a parton elvesz, míg apadó vízállásnál a talajvíz sziliét előbb éri el, mint a folyóvíz tükrét. Csak mikor a D u n a víztükre emelkedik és csakis addig, mig a talaj vízállás ennek a torlódásnak meg- felelőleg nem emelkedett, történik némi impulzus arra nézve, hogy a Duna vize a folyammeder legfelsőbb rétegein átszürődve, a mélyebben fekvő kavicsrótegekbe juthasson. A második melléklet az L számú kútnak hatáskörét jelzi. Ez a föl- jegyzés annak az időpontnak felel meg, a midőn a vizállás emelkedőben volt. Ebből a följegyzósből látható, hogy aDuna tükrének emelkedésénél a depresszió terepének csak csekély része fekszik közvetetlenül a folyam alatt, hogy továbbá ez a terület növekvő vizállás mellett legnagyobb részben 0—0'3 m-nyi, csekély részben 0'6— 0'9 m-nyi nyomás-magassággal van a fölötte levő dunaviz filtrácziója részére igénybe véve. Ha e mellett ügyeimbe vesszük, hogy a folyammeder legfelső földrétegei mésziszappal kevert finom homokrótegekből állanak, melyek a folyóvíznek e rétegeken át terjedő mozgásával szemben ily minimális nyomás alatt tekintélyes ellenállást fejtenek ki, akkor megérthető, hogy a mélyebben fekvő durva kavics erősen áthatható rétegeiben levő talaj
