Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - VI. Vizmű
57 Hosszabb tárgyalások után a bizottság a 2., 3., ós 4., pont alatc fölemlített javaslókat elejtette, a Wei n-féle természetes szűrök elvére alapított terhet illetőleg és a közmuakák tanácsának a mesterséges szűrőkre vonatkozó indítványát illetőleg annyira megoszlottak a vélemények, úgy a bizottság hivatalból kiküldött tagjai, valamint a meghívott szakértők között, bogy a bizottság legczélszerübbnek látta a kérdés eldöntését a hatóságok kezébe visszatenni, miután nem tartotta a dolog fontosságával összeegyeztethető- nek, hogy annak eldöntésében csekély szótöbbséggel elfogadott javaslat szolgáljon alapul. Ezek után a székes-főváros törvényhatósága a Wei n-féle természetes szűrőkre alapított javaslat mellett foglalt állást, a közmunkák tanácsa pedig megmaradt a mesterséges szűrőkre tett eredeti javaslata mellett és a kérdés megoldásának előbbre vitele czéljából 1888-ban a mesterséges szűrőkre alapított végleges vízmű tervére pályázatot is irt ki, a mely pályázatban 8 pályázó között részt vettek, dijakkal kitüntetett tervekkel G r a h n Ernő, Lindley Vilmos és Urguhard Dávid. Ennek a pályázatnak eredményéről részletesen beszámoltunk az 1889—91. évi jelentésünkben. Időközben a végleges vízmű kérdésének megoldása mind égetőbbé vált és minthogy a székes-főváros törvényhatóságának a mesterséges szűrők ellen táplált ellenszenvét nem sikerült leküzdeni, a közmunkák tanácsa 1889-ben megadta hozzájárulását ahhoz, hogy a természetes szűrésre alapított végleges vízmű létesítése czéljából szükséges előmunkálatokat eszközöljék, kikötötte azonban, hogy a Káposztas Meg ver ós Dunakesz határában elterülő talajvizek, illetőleg az ottani talajviszonyok tanulmányozására az általa megnevezett Salbach B. szász kir. közmunka tanácsost mint szakértőt meghívják ós annak a megejtendő próbaszivattyuzások és próbafurrások alapján adott véleményétől tette függővé elhatározását. Ezzel a végleges vízmű kérdése a megoldás útjára jutott, a mennyiben ettől az időtől kezdve a teljesített talaj fúrások ós próbaszivattyúzások határozott irányban történtek és mint a végleges vízmű tervezéséhez szükséges előmunkálatok tekinthetők. Salbach B. az 1889-ben hozzá intézett fölhívásra a helyi viszonyok tanulmányozása után megadta az utasításokat a próbafúrások és a próba szivattyúzások megejtósóre. Első sorban folytatták a már előzetesen megejtett talajfurásokat és ezekből összeállítottak egy részletes rétegtervet, a mely Salbachnak a kutak kijelölésére alapul szolgált. Összesen három próba- kút létesült, kettő aDunaparton, szemben a rákospalotai szigettel, egymás- fölött 200 m. távolságban, egy pedig a parttól befelé, mintegy 1000 m. távolságban. A próbakutakkal egyidejűleg a kutak szomszédságában, a kút középpontján keresztül menő, két egymásra merőleges tengely irányában, a talajban kómlő lyukakat is fúrtak, hogy ezek segélyével a próbaszivaty- tyuzások közben, a talaj vizszinváltozását megállapíthassák. Az 1890. ós 1891. évek folyamán csaknem szakadatlanul folytatott kísérletek alapján Salbach bemutatta jelentését a közmunkák tanácsához, mely egész terjedelmében következőképen hangzik : Nagy tekintetű Tanács! Az 1889. óv április hó 19-én fölhívást vettem a fővárosi közmunkák tanácsától, melynek szövegét, — a mennyiben az a jelen munkálatokra 8
