Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - V. A budai Sárosfürdő lebontása és gyógyforrásainak biztositása
55 oly mérvben gyarapítottuk, bogy e vízmennyiség egy nagyszabású fürdő- intézet czóljaira is teljesen elegendő leend. Mielőtt az általunk foganatosított műszaki művelet ismertetését befejeznék, szükségesnek tártjuk megjegyezni azt a körülményt, hogy a víztartó medencze vize jelenleg egy elzárható csatornán át a D u n á b a ömlik. E csatornát kisérletképen elzártuk, hogy megtudhassuk, vájjon a medencze vizszine ez esetben mennyire volna cluzzasztható. Az eredmény azonban nagyon kedvezőtlen volt, mert azt tapasztaltuk, hogy 24 óra lefolyása alatt, daczára annak, hogy a források folytonos működése konstatálható volt, — a vizszin alig 10 cm.-el emelkedett. Ebből azt a meggyőződést vontuk le, hogy a forrásoknak a sziklák repedései között más lefolyással is kell birniok a Duna medrébe, mert máskülönben a viz szaporulat nagyobb mérvű lett volna. Daczára annak, hogy*a források a lefolyó csatornán kívül más úton is közlekednek a Duna vizével, magas vízállásnál nem tapasztaltuk, hogy a Duna vize behatolt volna a medenczébe, mert annak vize állandóan tiszta és egyenletes hőmérsékletű maradt. A források vizbőségének gyarapítását a föntebb előadott műveleteken kívül a talaj megvizsgálása alkalmával fúrt öt próbalyuk is nagy mértékben előmozdította, mert az már határozottan konstatálható volt, hogy a fúrt lyukakon, oly helyen is forrást találtunk, hol azelőtt annak nyoma sem volt. Az előadottakban vázolt művelettel a leglényegesebb föltételt biztosítottuk ahoz, hogy ezen a helyen az előbbi kezdetleges fürdő helyett a modern igényeknek megfelelő fürdőtelep létesülhessen. Most foglalkozunk a magas kormánytól nyert fölhatalmazás alapján ama másik föltétel biztosításával, hogy az uj fürdőtelephez elegendő terület is álljon rendelkezésre. Ezek kiegészítéséül meg kell emlékeznünk arról is, hogy kérelmünk következtében a belügyininister úr a Sárosfürdő forrásait gyógyforrásoknak nyilvánította s hogy — mint legújabban a Császárfürdő és a Lukácsfürdő érdekében történt, — illetékes helyen kértük, hogy a Sárosfürdő részére megfelelő védőterület jelöltessék ki. Nevezetesen a székes-főváros tulajdonát képező Rudasfürdő érdekében ugyanily czélból megindult tárgyalások folyamán azt a kérelmet terjesztettük elő, hogy e fürdő belső védőterülete a Sárosfüdő érdekében a Gelértrakpart mentén a Kelenhegyi-útig s ezen haladva a 10612. és 10615, hr. sz. telkek találkozási pontjáig; majd pedig keleti irányban haladva a 10666. sz. telekig s ettől merőlegesen a Duna partjára, a Gellértrakpartig terjesztessék: ki és hogy mindazok a jogok, melyek a Rudasfürdőt a védőterület megállapításából kifolyólag megilletik, megillessék önállóan az ő telepére nézve a Sárosfürdő mindenkori tulajdonosát is. Ily módon a végső elemzésben az állam tulajdonát képező Sárosfürdő forrásaira újabb alakszerű eljárás mellőzhetővé válik. A védőterület e kiterjesztése szükséges azért is, mert ekkor a vizjogról szóló 1885. évi XXIII. t. ez. 16. §-ára való tekintettel, a Rudasfürdő tulajdonosa sem eszközölhet majd oly ásásokat és fúrásokat, melyek a Sáro sfürdőnek ártalmára lehetnek. A földmivelésügyi m. kir. minister úrhoz tehát előterjesztést intéztünk, mondaná ki, hogy a Rudasfürdő védőterülete egyszersmind a Sárosfürdő védőterületét is képezi.
