Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - V. A budai Sárosfürdő lebontása és gyógyforrásainak biztositása
A budai Sárosfürdő lebontása és gyógyforrásainak biztosítása. A Ferencz József-hid építése következtében a főváros egyik híres gyógyfürdője, a Sáros-fürdő is kisajátítandó volt. A hídépítéssel kapcsolatos rendezés tervéhez képest a Gellértrakpart a jövő kocsiforgalmának megfelelően kiszélesítendő és új fekszinbe emelendő, s e miatt a Szt. Gellérthegy tövében, a rakparton levő összes épületeket és igy a Sáros-fürdőt is le kellett bontani, hogy az épületek által elfoglalt terület az új hídhoz vezető följáró út s a hídfőnél tervezett nagyobb terjedelmű tér ,czéljára felhasználható legyen. E följáró átrendezésével kapcsolatban határozatba ment, hogy a Sáros-fürdő épületei alatt lévő s az úttest alá eső értékes hőforrások, melyek a szenvedő emberiségnek eddig is nagy szolgálatot tettek, a jövőre nézve fönntartassanak s egy, a jövőben építendő modern gyógyfürdő czéljára biztosíttassanak. A fővárosi közmunkák tanácsa, mely a Sáros-fürdő kisajátítását és annak lebontását foganatosította, 1894-ben utasította műszaki osztályát hogy a fürdő gyógyforrásainak biztosítására nézve tervet készítsen. A műszaki osztály e fölhívásból kifolyólag a hely színét s a jelenben használatban levő forrásokat alapos vizsgálat alá vette s miután kellő tájékozást szerzett a megoldandó műszaki feladatról, a gyógyforrások biztosítására nézve szükséges munkálatokról részletes tervet és költségvetést dolgozott ki, melyet 1895. év tavaszán jelentés kíséretében a tanács elé terjesztett. E terv elfogadtatván, kivitelével a műszaki osztály bízatott meg. A Sáros-fürdő fennállása idejében a fürdőtelepen három forrás létezéséről bírtunk tudomással. Az egyik s a legnagyobb vízbőségünek ismert forrás, a közös népfürdő jobboldalán, a fürdő udvara alatt beboltozott fülkeszerü helyiségben látható sziklatömb alól fakadt. E forrásból szivaty- tyúztatott föl a víz az épület egyik magassabb helyén elhelyezett víztartóba s ebből látták el az összes kádfürdőket a szükséges vízmennyiséggel. A másik két forrás a közös népfürdő-medenczében eredt. Az egyik egy kőcsatornán folydogálta nagy vizmedenczébe, a másik pedig a medencze fenekét képező kőlapok hézagain bugyogott föl. A műszaki osztály tervezetében e három forrás biztosítására, azoknak lehetőleg egyesítésére, vizbőségük gyarapítására s az akként egyesitett forrásvíznek jövőben is lehetséges, könnyű szerrel leendő megközelítésére törekedett. A források biztosítása és egyesítése czéljából egy nagyobb terjedelmű vízgyűjtő medencze terveztetett, mely czólra a mélyen fekvő közös népfürdő nagy medenczéje közvetetlenül a legalkalmasabbnak kínálkozott.
