Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - IV. Útépités
41 hogy a „Malom-tó“ beboltozására, illetőleg áthidalására és a Zsigmond- utcza rendezésére előlegezzük a költségeket, ha a főváros a légnyomása keszonokkal alapozott pilléreken nyugvó kőboltozatú áthidás terve szerint, melyet az 1. és 2. ábrában mutatunk be, e munkálatokat a kiállítás megnyitásáig végrehajtjuk; mert a fürdőtelep előtti rendezetlen állapot ennél továbbra már meg nem tűrhető. Ezenkivül hajlandónak nyilatkoztunk arra, hogy a tóáthidalás és ez utczarendezés végrehajtását elvállaljuk; ezt a főváros közgyűlése köszönettel fogadta, úgy hogy a tervek gyors letárgyalása után a munkálatokat 1895. október 5-én meg lehetett indítani. E munkálatok két részből állottak. Nevezetesen a tó áthidalásából és a Zsigmond-utcza rendezéséből, mely utóbbin értendő: a régi úttest felbontása és leásása, valamint egy 200 méter hosszú ^ m. belvilágú új közcsatorna építése, melybe az új házi csatornákat és az utczai víznyelő csatornákat kellett betorkoltatni, továbbá új vízvezetéki és légszeszcsövek lefektetése, új kandeláberek fölállítása, egy gyámfalnak az építése, aszfalt és új gránitburkolatok létesítése, a Zsigmond-utczának 16 ölre való szélesbbitése, valamint a villamos közúti vágányok lefektetése. A tóáthidalás munkálatainak végrehajtásával a Gaertner és Zsigmondy vállalatot, az átrendezés munkálatainak végrehajtásával pedig Hirsch Mihály vállalkozót bíztuk meg. Mindenekelőtt némi nehézségek között megépítettük az utczai új közcsatornát, mely alkalommal az építő árokba betóduló forrásvíz ellen kellett állandóan védekezni. Ezalatt hozzáfogtunk a tóáthidalás munkálataihoz is. Egész télen át szakadatlanul folyt itt a munka, s a midőn 1896. év tavaszán az átrendezés hátralevő részei is elkészültek, megnyílt a tágassá és újjá alakított Zsigmond-utcza, melynek jelentékeny szakasza most már a tó fölött épített kőhídon terül el és a főváros érdekesebb közművei egy újabb alkotással szaporodtak. Ez a kőhíd, a mint a következő 1. és 2. ábra is mutatja, 4 nyílású. A parti és meder-pillérek, a teherbíró talaj igen változó alakulása miatt, nagyon is külőmböző mélységig nyúlnak le, s alapozásuk lógnyomású keszonok segítségével történt, főképpen azért, mert a tó ismeretlen forrásviszonyai és a fürdők érdekei miatt minden más mód kevésbbé volt megbízható s mert az érdekelt felek ebben a módban teljes megnyugvást találtak. Az építő tervek egybeállítását megelőzték természetszerűleg, a tóban eszközölt próbafúrások, melyek szerint azt találtuk, hogy a tó vizének legnagyobb mélysége mintegy 2*00 méter, továbbá hogy a tó medrének legfelső rétege mintegy 2 00 m. vastag lágy iszapból áll s ez alatt ugyancsak mintegy 2’00 m. vastag szilárdabb agyagos márgás iszap terül el, úgy hogy a teherbíró mészkő szikla-alap, mely a Józsefhegyről igen ferde síkban húzódik a Duna felé. mintegy 6 00 m.-re van a viz színe alatt, melynek a Duna 0 pontjától számított magassága +8-50, tehát a szikla-alap magassága -f-2’00 m.-nek fel meg. Csupán a tó déli oldalán, a „N épgőz fü r dő“ felőli részben eszközölt próbafúrások mutattak ettől jelentékenyebben eltérő eredményt, a menynyiben ott, a birós talajra a viz színe alatt 8*50 m. mélységnyire lehetett jutni, a mi a Duna 0 pontjának felel meg. A pneumatikus alapozás közben azonban kitűnt, hogy a sziklaalap lejtése a próbafúráskor talált eredményhez képest jóval meredekebb, igy 6
