Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - II. Terjedék egyezmény
27 kívül még más tényezőnek is kell lenni, melynek hivatása és kötelessége a várost szabályozni és ez természetesen csak maga a község lehet, a székes-főváros képviselőinek ama felfogása ysszetéveszteni látszik a feladatot a kötelességgel, mert kétségen kívül vannak nagyobb szabályozási műveletek, a melyeket a közmunkák tanácsa a maga feladatának elismerhet; de nincs olyan szabályozás a melyre nézve a székes-főváros a törvényből bizonyíthatná, hogy annak a végrehajtása a közmunkák tanácsának kötelezettségét képezi. — A szabályozásoknál tehát a közmunkák tanácsát illetőleg csak feladatról lehet szó, és ennek terjedelmét esetről- esetre a fővárosi pénzalap erejéhez képest maga a közmunkák tanácsa állapítja meg. Éhez képest érdekében fekszik a fővárosnak, hogy ez a pénzalap minél kedvezőbb pénzviszonyok közé jusson; s ha a főváros ezen alap gyarapítására irányozza főtörekvósót, a közmunkák tanácsa ahhoz önként órthető- leg készségesen nyújt segédkezet, de azt a nézetet, hogy mivel az 1870. évi X. t. ez. 17, §-ában a szabályozásról nincs említés téve. ennél fogva az községi feladatot nem képezhet, — el nem fogadhatja. E törvény sem általában sem a 17. §-ában nem czélozta a község feladatait és kötelességeit felsorolni. — És ami különösen a 17. §-t illeti, ott olyan ügyek felsorolásával találkozunk, a melyekben a városi hatóság határozatai a közmunkák tanácsa hozzájárulására szorulnak. Az ilyen természetű ügyek kijelölésében a község feladatának ágazatai, ha érintetnek is, de ki nem merit- tetnek s hogy a törvény 17 és 26. §-ában nem szabályozásról van szó, ebből a székesfőváros képviselői nézetének támogatására indokot levonni nem lehet, mert pl. az utak építését néha kisajátításnak, szabályozásnak kell megelőznie, de ezek az előfeltételek a végczélban természetesen bennfoglaltaknak tekintendők A közmunkák tanácsa képviselői abban a véleményben vannak tehát, hogy a székes-főváros a maga feladatait ne csupán ezen törvényben, hanem a saját erkölcsi lényében keresse, mely az 1872. XXXVI. tczikkel megszabott keretben a fejlődés törvénye szerint mindenre hivatva van, amire szüksége és képessége van. Éhez az 1870. X. tcz. illetőleg a fővárosi pénzalap jelentékeny segedelmet nyújt, de ahol ez a segedelem végződik, ott nyomban kezdődik a községi feladat. Ennek az elhárítására a főváros nem meríthet jogot abból, hogy az 1870: X. tcz. tőle némely jövedelmi forrást elvont. E törvény 26. §-a tesz róla tanúságot, hogy 4*
