Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1895. évi működéséről - XI. A Mátyás-templom környékének rendezése
116 — helyről elágazó karokat bocsát északra és délre, melyek megtörve egy-egy fél fordulattal visszatérnek a főtengely felé s ezután fölemelkednek (49 lépcsőfokkal) a bástya előtti kert szintjére. A második részlet (a főtengelyben) osztatlan szélességben merőleges irányban halad a bástyaköz záró falának tövéhez (45 lépcsőfokkal), honnan a harmadik részlet ismét kétfelé nyújtja a várfalhoz simuló karjait (újabb 45 lépcsőfok) úgy, hogy ezeknek végein a déli és az ójszaki Halászbástyán egy-egy kilépővel eléri a templom körül elterülő szabályozandó tál aj magasságot. A déli kar alkalmazkodik a régi falszínhez, mely tompaszöget képez a lépcső főtengelyével, az éjszaki kar pedig a déli karral szimmetrikusan elhelyezve kimetsződik a bástya tömegéből. A két lépc őkar képezte tompa szögletet a szögfelező főtengelyre merőleges irányban újra tompítván, az poligonális görbületre szorítja a lépcső mögötti támaszfalat és az ennek szélén emelt arkádszerüen áttört korlátfalat is, melynek közepét a lépcső főtengelyében, jobban kiemelt tágas négyszögü erkély foglalja el. Ha a bástyák tömegét úgy tekintjük, mint a templomnak szélesen elterülő talapzatát, akkor eszthetikai szükség, hogy hozzá illesszük a lépcsőt, melylyel részben kitöltjük a két kiszögellő bástyafok között tátongó űrt, vagyis közvetitő tömegekkel összefűzvén a két főtömeget, előmozdítjuk ^z alzatnak zárt hatását. A lépcsőnek építészetét megállapítja a szükségletnek megfelelő czél- szerüség és a nehézkes tömegnek harmonikus elosztása. Kizárva minden fölösleges díszítést nyers téglafalazatból készülhet a gránit lépcsők alja, melyhez a templom építésénél felgyűlt hulladékkövek valamint a lebontandó kisebb épületeknél nyerendő anyagok is felhasználhatók. Csupán a kemény kőből faragandó korlátok legyenek egyszerű módon tagozva és áttörve. Az alakítás stílusa a római-román átmeneti kor nehézkességére törekszik. A fedett folyosók. A bástyafokok szegélyző falain végighúzódó szerény magasságú folyosók, nyitott oszlopsorokon nyugvó boltozattal és e felett járható terrasz- szal, a sarkokon pedig kúpos fedelű pavillonokkal koronázzák meg a fen- nebb jelzett terjedelmes alzatot. E lugosszerü folyosóknak kiváló jelentősége nemcsak a nagy főcsoport vonalrendszeróben nyilvánul, hanem érvényesül a bástya-udvar belső kikerekítósénól is; jelzik a középen felállított emlékmű helyének kiválasztottságát, előkészítenek ennek jelentőségére; a páratlan kilátás keretét képezik és annak művészi tagoltságot adnak, végül pedig a főváros panorámáját élvező látogatókat oltalmazzák a napsugár és eső ellen. A folyosók építészeti alakítása nemcsak költség tekintetéből, hanem mint a bástyafalak kiegészítése is, egyszerűségre van utalva. A falak, pillérek, boltövek és boltozatok leginkább durva felszinű, de időálló színtóglá- ból tervezvék. Csak a lábazatok, lépcsők, párkányrószletek és lefödósek készítendők faragott kőből, az oszlopocskák pedig lábazattal és fejezettel együtt pirogranitból (égetett agyag), mely a téglafalazat jellegéhez rokon.
