Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1892, 1893, 1894 (Budapest, 1895)
II. Dunai új hidak
57 érdekében is akként volna nézetünk szerint is építendő, hogy az kocsiközlekedésre is alkalmas legyen. Ebben az esetben pedig a szabályozás múlhatatlan szüksége áll elő, még akkor is, ha a híd a bizottsági tárgyalásokban részt vett küldötteink javaslata szerint, melyet magunkévá teszünk, egyelőre lépcsős feljárókkal csupán a gyalogközlekedés számára rendeztetnék be. Ha pedig a kereskedelmi minister Úr 0 Nagyméltóságának nézete szerint az eskütéri híd mindjárt megépítése után a kocsiforgalomnak is megnyittatnék, a mit részünkről a belváros mostani görbe és szűk utczái miatt állandóan veszedelmes állapot teremtése nélkül lehetségesnek, tehát megengedhetőnek nem tartunk, abban az esetben, a szabályozás nemcsak szükségessé, de egyúttal égetően sürgőssé is válnék. Szivesen felteszszük és örvendünk neki, hogy Nagyméltótágodban és a magas kormányban a két híd egyidejű kiépítésére megvan az áldozat- készség, de ezen felül a mondottakhoz képest az eskütéri hídnál még arra nézve is tisztába kell jönni, hogy az előzetes számítás szerint mintegy 7 millió frtba kerülő szabályozás költsége mikép fog fedeztetni. E kérdés elvi megoldása nem mellőzhető még akkor sem, ha — a mint ez természetes is — a szabályozás nem rögtön és egyszerre, hanem csak idővel és fokozatosan haj tátik végre. Úgy látjuk tehát, hogy az eskütéri híd elhatározását még hosszabb tárgyalásnak kell megelőznie. Ilyen körülmények között, a parancsoló gyakorlati szükséget tartva szem előtt, mély tisztelettel arra kérjük Nagy méltóságodat, hogy mindenek előtt a vámházihid ügyet az eskütéri hid ügyétől elválasztani s a minek többé semmi akadálya nincsen, t. i, a vámháztéri hidat minél hamarább megépíttetni méltóztassék. Szükségesnek tartjuk a két ügyet egymástól elválasztani és külön- külön oldani meg annyival inkább, mert nem szenvedhet kétséget, hogy ha a kettő eddig is külön tárgyaltatott volna, azóta a vámházi híd már készen állana; ha ellenben a kettő továbbra is együtt tárgyaltatnék, előre látható, hogy még évekig nem lesz meg sem a vámházi, sem az eskütéri híd. Az a szempont, hogy — mint 1890. évi 2606. sz. felterjesztésünkben kifejtettük, mindenek felett a teherforgalomról és a budai részek közúti vaspályái közlekedéséről kell gondoskodni és ez a szükséglet időközben, a központi vásárcsarnokot és a lágymányoson készülő budai közvágóhidat véve figyelembe, sokszorosan növekedett; másfelől az a körülmény, hogy az eskütéri híd a kegyesrendiek épülete, a belvárosi plébánia-templom és a régi városháza miatt, ha a szabályozás költségei már ma rendelkezésre állanának is, 10 éven innen a legjobb esetben sem volna a kocsiforgalomnak, legkevésbé pedig a teherforgalomnak átadható: úgy hiszszük, szintén erős támaszát képezi az elválasztás iránt tett tiszteletteljes javaslatunknak. Midőn azonban e nézetünket köteles őszinteséggel tárjuk fel Nagyméltóságod előtt, másrészt kinyilatkoztatni kívánjuk, mikép semmi sem áll tőlünk távolabb mint az, hogy a két ügy különválasztásával az eskütéri híd létesítésének esélyeit csökkentsük. — Ellenkezőleg azt reméljük, hogy miután egyik a másikat nem pótolhatja, a vámházi híd korábhi .megépítése az eskütéri híd szükségességét csak növelni és nyilvánvalóbbá fogja tenni. És éppen azért, mert az eskütéri hidat úgy önmagáért, mint a bel
