Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1892, 1893, 1894 (Budapest, 1895)
VII. Vízmű
98 Védtelen pl. a kavicsróteg a 175—1 79. sz. fúrlyukak között, vagya 155. sz. fúrlynknál. Egyébiránt bizonyos eshetőségre már Salbacli is óvintézkedést, csatornázást stb. ajánl. Nem lesz tehát mellőzhető a gondoskodás arról, hogy a vízmű az ártalmas vizek behatolás ellen kellőkép meg legyen oltalmazva. Áttérve ezek után a vízmennyiség számítására, a szakvélemény arra a következtetésre jut, hogy a káposztásmegyer-dunakeszi-i határban, hozzávéve ehez a rákospalotai szigetet, 3-5—4méteres depressió mellett naponként átlag 235.000 köbméter víz nyerhető és ezt a mérnöki hivatal egyszerűen elfogadja. Nekünk azonban a számítás ellen több észrevételünk van. Helyesbítést igényel az mindenekelőtt abból a szempontból, hogy miután a legrosszabb eshetőségeket kell figyelembe venni, a vízmennyiség nem átlag, hanem a minimum szerint számítandó, mihez képest a kilátásba vett 3-5—4 méteres depressió mellett a szivattyuzási eredmények minimumban csak napi 207.000 köbméter számítását engedik meg. Továbbá a harmadik teknőben, Dunakeszi községhez való közelsége miatt, tekintettel a bekövetkezhető fertőzésre, 15 kút helyett csak 9 kutat tartunk megnyugvással létesíthetőnek és e körülmény a 207.000 köbmétert ismét 36.000 köbméterrel vagyis 171.000 köbméterre apasztja. Végre nézetünk szerint 35—4 méter helyett átlag csak 2 méteres depressióval lesz szabad szivattyúzni, annyival inkább, mert pld. a dresdai vízműnél is, hol pedig a viszonyok hasonlíthatatlanul kedvezőbbek, 2 Va méteres depressió bizonyult a legelőnyösebbnek. De 2 méteres depressiót véve alapul, ezen a helyen minimumban annál kevésbé vélünk 90.000 köbméternél nagyobb vízmennyiségre számíthatni, mert a megejtett próbák idejében a Duna, legkisebb vízállását soha el nem érte. Mindezek után még egy másik nagy kérdés merül fel: meddig fog a vertikális kutak rendszere alapján építendő ezen vízműnek a fentiekben számított szolgáltatási képessége tartani. Salbach ezt állandónak hiszi, kétségbevonván, hogy a szűrőréteg eltömődjék. Alapítva van ez a vélemény legfőkép arra a feltevésre, hogy a víz tulajdonkép egy földalatti folyam árjából fog kiemeltetni. De már fentebb kimutattuk, hogy ez a feltevés nem állhat meg s hogy lényegében a Duna vizének természetes szűrésével állunk szemben és nincs semmi ok arra, hogy a természetes szűréssel általában összekötött következmények, jelesen ezek között a szűrőréteg betömődésének elmaradására számítani lehetne. Sőt inkább attól tartunk, hogy a réteg eldugulása gyorsabban következnék be, különösen akkor, ha a szivattyúzás — mint contemplálva van — 4 méterig terjedő depressióval, tehát erőszakolva eszközöltetnék. Ezért említettük fentebb, hogy a vízmennyiség számításánál nem 3'5—4 méteres, hanem csak 2 méteres depressió vétessék alapul, hogy így — ha kevesebb is lesz a napi vízmeunyiség, de az aztán legalább tartósabban legyen nyerhető. Röviden összefoglalva már most a fentieket, részünkről ma is abban
