Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1892, 1893, 1894 (Budapest, 1895)

V. Nagykörút

Y. Nagykörút. Az 1884. évi XVIII. t. czikkben nyert útmutatáshoz képest a nagy­körút teljes megnyitása és kiépítése czéljából a pesti hazai első takarék­pénztár egyesülettől még 1886-ban kötött szerződés alapján a magas kormány jóváhagyásával 2x/2 millió forintnyi kölcsönt vettünk fel és végrehajtván a kisajátításokat, a Lipót-körútat, továbbá a Podmaniczky-utczát, mely a körút kiágazását képezi, véglegesen rendeztük. Itt ugyanis a főgyűjtő csatorna építésére nem kellett várnunk, mert ezek a szakaszok a főgyűjtő­nek nem képezik medrét. Ellenben, bár az említett kölcsön révén a meg- kivántató fedezetnek birtokában voltunk, a többi szakaszok rendezésébe nem foghattunk, mert előbb a csatornának kell megépíttetnie. Az évi 500.000 frtos részletekben felvett kölcsön után fizetendő 574%-os kamatok azonban lényegesen megcsonkították azt a pénzkészletet, mely magára az út rendezésére volt szánva. A kamatok fizetésére felhasz­náltuk a Podmaniczky-utczában és a Lipótkörúton befolyt kisajátítási járu­lékot is; és 1894. végével bekövetkezett az az időpont, amikor a kölcsön­szerződés értelmében egy millió forintot a tőkéből is vissza kellett fizetni; bekövetkezett a nélkül, hogy azon jövedelmi forrásokból, melyek a kölcsön fedezetére szolgáltak, jelentékenyebb bevételt tehettünk volna, a kisajátítási járulék ugyanis a Teréz-, Erzsébet-, József- és Ferencz-körúton nem vál­hatott esedékessé, mert ennek az út végleges rendezése képezi előfeltételét. Ugyanez történt a járdafektetési járulékkal. A dunaszabályozási telkeknek a pesti oldalon, a Margithíd alatt fekvő részei, melyeket leghamarabb remél­tünk értékesíthetni, elfoglaltattak részint az országház, részint a mestersé­ges szűrők telepe által. Megérthető ezekből, hogy a 2XA milliós kölcsön a múlt évben már annyira nyomasztóvá lett, hogy szerződési kötelezettségünknek a saját erőnkből nem voltunk képesek eleget tenni. Nem kétkedünk, hogy a pesti hazai első takarékpénztár a kölcsönt készségesen prolongálta volna, de ezt a végsőig kerülni kivántuk, a kamat­teher miatt, melyet el nem viselhettünk volna. Erről a magas kormány is meggyőződést szerezvén, arra az elhatá­rozásra jutott, hogy necsak az esedékessé vált 1 millió forintyi részlet, hanem az a további 17-2 millió forint is, mely a kölcsönszerződés értel­mében csak 4 év múlva vált volna esedékessé, tehát az egész kölcsön visszafizettessék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom