Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1889, 1890, 1891 (Budapest)
I. Vizmű
— 48 Csöösszeköttetés. Falazott veze ték. A meredek vezeték alapja. A könnyű hozzáférhetósrő!, ellenőrzésről és kezelésről a megfelelő bejárók, világitó és szellőztető nyilások gondoskodnak. Kezdetben az I. viztartó épülne föl 20,000 m3 tartalommal, mig a II. számú már a jövő kibővítéshez tartoznék. A tartónak a hid vezetékével való összeköttetését két 750 mm. átmérőjű öntött vascsővel lehetett volna elérni, a melyek a tartótól levezettek volna az útra s ezt a hidig követték volna. A vezetésnek ez a módja azonban jelentékeny nyomás-veszteséggel járna, minélfogva előnyösebbnek mutatkozott a vizet a viztartókba be és viszont azokból ki, falazott csatornában vezetni, a mely —- mint a tervből látható — a tartóból kiindulva a talaj esését követi és a Szt. Gellérthegy meredek oldalán közvet- tetlenül a tervezett vámházhidnak jobbparti feje fölött egy kamrában végződik. Ennek a falazott vezetéknek magassága 8 m., szélessége 8.5 m. és hosszasága 740 m., minélfogva 12000 ma használható víztartalomnak felel meg s a vizet a leirt utón olyan csekély magasság-veszteséggel, hogy az számba sem jöhet, elvezeti. Ez a csatorna tehát két — 750 mm. átmérővel biró. 1000 m. hosszú — csövet pótol, a melyeknek egész hosszán legalább is 1 m-nyi magasságveszteség keletkezett volna s igy ezen módszer a víztartónak 1 m-rel alacsonyabbra való helyezését engedi meg. A vezetésnek ez a módszere pénzügyileg is a legelőnyösebb. A csatorna a viztartó vizét a tartóban uralkodó vízállás magasságával köz vetetlenül a hídfő felé vezeti és igy a tartót a városi csőhálózathoz és a balparti táplálandó területhez egy kilométerrel közelebb hozza, mialatt egyszersmind köbtartalmával a tartónak egy részét alkotja, s igy ebben a tekintetben is hasznos intézkedést képez. A falazott csatorna a hegy talaját követné olyan módon, hogy a boltozat csúcsa átlag 2.5 m. magas föltölte^sel volna borítva. A csatorna részben a sziklába vágandó és kifalazandó, részben pedig tunnelalakban átfúrandó és olyan nagyra van tervezve, hogy a viztartó víztükrénél mutatkozó ingadozások ebben is létesülhetnek a nélkül, hogy a csatorna profilja a boltozat csúcsáig megtelnék. A hidcsövekből a viz a falazott csatornába két 750 mm-es átmérőjű öntött vascsövön keresztül nyomatik föl, s itt a vezeték végpontját képező beömlő kamrába átadatik. Ezek a vezetékek, a melyeknek a nagyon meredek hegyoldalon kell felkuszniuk, egy falazott épületben vannak elhelyezve, a melynek metszetei a XYI. lapon vannak ábrázolva. Ez az épület három teknőből áll; a két szélsőben fekszenek a vezetékek, a középső pedig lefolyó csatorna gyanánt szolgál. A szélső teknők a csövek fektetése után 20—20 m. távolságra keresztfalak által záratnak el s a középső teknővel nyílásokkal vannak összekötve. Ezen a módon az a viz, a mely csőtörés, vagy az egyik főcsőnek szivárgása nsetén a számbaveendő magas nyomás alatt kiömlik, a csatornán keresztül azonnal megfelelő kifolyásra talál, a mi által a nagy esés mellet
