Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1889, 1890, 1891 (Budapest)
I. Vizmű
— 38 hol az előirt nyomás létesítése czéljából majdan különös intézkedésekre lesz szükség; az egyes főcsöyek által táplált szakaszok pedig szintén meg vannak a terven különböztetve. A kiegyenlítő víztartók fekvése. A kiegyenlítő vezeték fokozatos nagyításának szükséges volta. A főcsöveknek az ellátandó területen való szétosztására és vezetésére nézve az épitendő kiegyenlítő tartók elhelyezése irányadó. A balparti állandó vizmű jelenleg fönnálló részeinek 1868-ban történt tervezése alkalmával a viztartók elhelyezésére a kőbányai magaslatok választattak ki, részben azért, mert ez a hely a főcsöveknek az ellátandó területen keresztül legczólszerűbben való vezetésére nézve, valamint azoknak a kiegyenlítő vezeték utján a víztartóval való összeköttetését illetőleg, rendkívül kedvezően fekszik, részben mert a politikai megosztás, a mely akkor Pest és Buda között fennállott, kizárta a víztartónak a jobboldali magaslatokra való helyezését. Még a mostani viszonyok között is, melyek a testvérvárosok egyesítése folytán a budai magaslatoknak felhasználását most már lehetségessé teszik, a kőbányai magaslatok mégis legkedvezőbben fekszenek a kiegyenlítő víztartók számára a városnak nagy, főképen pedig keleti részére nézve. Ez azonban mindenesetre föltételezi, hogy a főcsövek, a melyek a városi csőhálózatot a víztartóval összekötik, szállítóképességük tekintetében megegyezzenek a város fogyasztásával, vagyis, hogy azok mindig képesek legyenek a kiegyenlítő vízmennyiséget a városba bevezetni anélkül, hogy a súrlódás legyőzésére a nyomási magasság oly nagy része fordittassék, hogy azután a városban megmaradó nyomás a kívánt magasság alá sülyedjen. A csövek legkedvezőbb nagysága. Ha a víztartót a városi csőhálózattal összekötő kiegyenlítő vezetéknek ez a fokozatos kiegészítése elhanya- goltatik, akkor még a legczélszerűbben elhelyezett kiegyenlítő víztartó sem képes a legerősebben fogyasztó órákban a nyomást a városban a szükséges magasságon megtartan i. A vezeték nagysága és az általa szolgáltatandó vízmennyiség között fönnálló helyes arány egészen határozott; meg van azáltal állapítva; hogy ez élszerű megválasztás mellett a) a vezetékbe és a szállító berendezésbe fektetett tőke kamatainak h) az évente szükséges szállitóköltségeknek összege a mini- in u m r a sülyedjen. Ha a cső kelleténél kisebb, a szállítás költségei emelkednek túlságosan, ha pedig kelleténél nagyobb, akkor a kamatteher nő fel aránytalanul. A csőhálózat tervezésénél ezen irányban gondos számítások vétettek alapul és ezen számítások eredményéhez képest állapíttattak meg a főcsövek méretei, s ezekkel összefüggésben az a magasság, a melyre az egyensúlyozó viztartók helyezendők, hogy a nyomás a súrlódási veszteségek levonása után is megfeleljen a fővárosi közmunkák tanácsa által fölállított programúiban megállapított határnak. Föl kell azonban tételeznem, hogy jövőben a csőhálózatnak fokozatos és szakszerű kiterjesztése fogja a fogyasztás növekedését megelőzni; rossz helyen alkalmazott takarékosság az, ha ez a lassankint szükséges kiegészítés elmulasztatik és kissebb mennyiségek számára rendelt é^
