Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1889, 1890, 1891 (Budapest)

I. Vizmű

A város fejlődésének iránya.

Az általános nyomás alatt álló terület határa gyanánt a -j- 12 m

hogy annak bekebelezésével misem volna nyerve. Éppen annyira nem volna érdemes +18 m. magosságban megállani, inert 2 m-rel magasabban, vagyis + 20 m-nól az egész terület, majdnem a kőbányai domb lábáig uralva volna.

Így tehát csuk a körül forog a kérdés, hogy

a +12 m-es

rétegvonal az általános nyomás határa gyanánt tekintendő-e, vagy pedig az általános nyomás 8 m-rel emelendő-e? a midőn az az egész területet uralná; mert a fővárosi közmunkák tanácsa által közzétett rétegtervek alapján azok a magoslatok, a melyek + 20 méteren túl emelkednek, általában véve lóit ilis jellegű kissebb domboknak mondhatók.

Minthogy ennek a fensiknak magosabban fekvő része, Kőbányától eltekintve, a szivattyúteleptől legtávolabbra esik, annak az általános nyomás alá való bekebelezése ennek 10 —12 m-rel való emelését követelné meg.

Kern volna azonban czéls>erű, a baloldali városrészek ellátására szükséges összes vizet hosszú éveken át haszontalanul 10—12 m-rel magasabbra emelni, s evvel nemcsak a befektetés, hanem az emelés költségeit is, még pedig ez utóbbiakat legalább is 20°o-kal, növelni csak azért, hogy egykor, távol jövőben, a midőn ezen távoleső terület is olyan palotaszerű építkezéssel lesz boritva. mint most a belső város, ennek elosztó csöveiben is meglegyen a kivánt 35 m-nyi nyomás.

Ez a szempont annál inkább tekinthető megokoltalak, mert éppen ez a városrész már régóta az ipar czéljának van szentelve, erre 'az irányadó hatóságoktól ki van vá'asztva, s mindennemű közlekedő eszközök létesítése által kedvezményekben részesült.

Műszaki valamint pénzügyi szempontból, továbbá az is ellene szól annak, hogy a + 20 m. magasságig terjedő egész terület egy nyomási zónába vonassák össze, hogy a +12 m-es rétegvonal általában véve a sűrűbben beépített terület jelenlegi határának tekinthető.

A magas épületek emelése, a mi Budapest legszebb városrészének fejlődését jellemzi, s a mi a nyomás magasságra nézve is irányadó, természetszerűen észak felé terjed, még pedig egyrészt a Duna és a Vácziút mentén. a hol a Margit-hi.d és az állandó országház bizonyosan hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a pangás, a melyet ebben az irányban a malmok eddig okoztak, legyőzessék, másrészt pedig a városliget és a központi személypályaudvar felé. A mint pedig a rétegvonalaknak a terven ábrázolt helyzetéből kitűnik, a városnak ez a fejlődése általában véve megmarad a Duna és a +12 m-es rótegvonal között, s a hol mégis hajlandósággal bir ezen a rétegen túl terjeszkedni, mint pl. a központi személypályaudvar és a városliget közelében, ott az építkezések már közelebb esnek a szivattyútelephez, úgy hogy ha az általános nyomás határa gyanánt déliéiül a + 12 m-es rétegvonalat vesszük föl, a most említett helyeken a városliget és központi pályaudvar közelében, a szivattyútelephez való közelségük folytán a megkívánt nyomás + 14 m. magasra fog fölemelkedni.

t Mindezen okok folytán tehát czélszerűnek látszik a város déli oldalán a közvágóhidtól a kerepesi úti temetőig a+ 12 m-es réteggörbót venni föl az általános nyomás zónájának határa gyanánt, és az ezen a vonalon kivül