Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1889, 1890, 1891 (Budapest)
XII. Közvilágitás
315 és erőátviteli czólokra berendezése ügyében a külföldön szerzett tapasztalatokat kellőleg felhasználhassuk. E végből 3 közegünket, nóvszerint Garancsy Mihály, miniszteri titkárt, továbbá Bakos János és Zsigmondy Géza ministeri főmérnököket külföldi tanulmányútra küldtük ki, a fő czólon kivül útasitásba adván nekik azt is, hogy figyelmüket a városok berendezésébe vágó összes kérdésekre is terjesszék ki. Szükségesnek találtuk ezt nemcsak ezen esetre vonatkozólag, hanem általában is, mert a külföld jelentékenyebb városai koronkénti haladásának ismeretét tisztviselőink hivatásuk ellátásában teljességgel nem nélkülözhetik. Éppen ezért jövőre sem fogjuk elmulasztani tisztviselőinknek felváltva alkalmat adni arra, hogy a külföldi városok viszonyaival megismerkedjenek. Az 1S91-ben tett tanulmány-út, főleg a villamvilágitásra való tekintetből. a következő helyekre terjedt ki, u. in. Bécs, Karlsbad, Drezda, Berlin, Hamburg, Köln, Frankfurt, Zürich, Milano, Velencze és Triest. E városokban Drezda, Zürich és Triestet kivéve, mindenütt vannak már kisebb-nagyobb villamvilágitási telepek, melyeknek e tanulmány-út révén részletes leírását bírjuk, sőt Frankfurtban abban az időben tartatott éppen a villamos-kiállítás, melyen valamennyi eddigi rendszer képviselve volt. Ezidőszerint különösen az egyenáram rendszer áll szemben a váltakozó áramú rendszernek. A tanulmány-útról szóló jelentés szerint e rendszernek mindenike alkalmas arra, hogy a fogyasztó érdekeit teljesen kielégítő világítást adjon. A Ganz és társa vasöntöde és gépgyár részv.-társulat szabadalmát képező váltakozó áramnak városrendezési szempontból nagy előnye az, hogy központi telepe a városon kivül és attól távol helyezhető el; csak egy vezetékre van szüksége; minden egyes lámpája egymástól teljesen független; altelepekre nem szorul, hanem közvetlenül kapcsolható össze a legtávolabbi pontokkal is; — ellenben hátránya, hogy accumulatorokra vele közvetlenül működni nem lehet; erőátvitelnél a motor megterhelés mellett nem hozható oly könnyen mozgásba, mint egyenáramnál; synchrom-járatu, vagyis a motornak egy és ugyanazon időben annyi fordulatszámot kölcsönöz, mint a hány fordulattal a dvnamogép jár, ez pedig egyes gépeknél, hol lassú járat kívántatik, pl. a felhúzóknál, hátrányos és csak áttételek beiktatásával küszöbölhető ki; hátránya végül a váltakozó áramú rendszernek az, hogy elektrochemiai és egyéb technológiai czólokra való alkalmazásánál egy dynamo közbeiktatása válik szükségessé, mely egyenáramot termel; hasonló esetben egyenáramú rendszernél csak forgó transformatort kell közbeiktatni, mely kisfeszültségű, de igen intensiv áramot ad. Mind e hátrányok azonban elenyésznek az egyenáramú rendszer ama nagy hátrányaival szemben, hogy az utóbbival egy, körülbelül 1200 mtr. sugaru körön kivül az elektromosság nem vezethető és ennek következtében a város belsejében több központi telepet kell tartani; városrendezési szempontból másik nagy hátránya az egyenáramú rendszernek az, hogy a központból egy csoportban számos vezeték indul ki, melyek a csatornákkal, lógszesz-, viz- és egyéb vezetékekkel amúgy is már túlságosan megrakott utczákat veszik igénybe.
