Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1889, 1890, 1891 (Budapest)
VII. Dunai uj hidak
277 — dönt; de nyomban melléje sárakozik a főváros fejjödósónek szempontja is; és mindkettő annál nyomatékosabb, mert a helyi érdeket messze meghaladó országos érdek jelentőségével bir. A mi a forgalmat illeti, számot t* sz a kérdés birálatánál a forgalom mostani nagysága, továbbá a közvetítésére szolgáló jelenlegi közlekedési erek, végre a forgalom emelkedése, mely uj közlekedési ér nyitása esetében várható. A két parti városrész egymásközti forgalmának mérvére nézve Nagyméltóságod van a legmegbízhatóbb adatok birtokában; ezekkel tehát nem foglalkozunk; vizsgálatuknál azonban főleg azokat ajánljuk Excellentiád szives megfontolásába, melyek a forgalomnak időszakonként bekövetkezett emelkedését tüntetik fel. Egyebekre nézve a mindennapi tapasztalatból indulunk ki. Ez mutatja, mennyire mostoha az a helyzet, melyben a főváros s közvetve bizonyára az ország is sinlődik, a két part közlekedési összefüggése tekintében, A meglevő két közúti hid, a lánczhid és a Margithid nem elégítheti ki sem a személy- és könnyü-kocsiforgalom, sem annál kevésbé a teherforgalom igényeit. E tapasztalati tény megvilágitására elég arra utalni, hogy míg a főváros szemmel látható nagyfokú fejlődése jóformán az utolsó 20 óv eredménye, addig a forgalom a Dunán át ma is ugyanazon két közlekedési vonalra van szoritva, melyre 15 évvel ezelőtt volt. Tarthatatlannak véljük e helyzetet különösen a teherforgalam szempontjából, mely tudvalevőleg kizárólag a Matgithidra van utalva, A főváros népességi és üzleti viszonyait véve figyelembe, egészen természetes az a sűrű érintkezés, melyben a folyam két partján elterülő városrészek egymással és a környező falvakkal állanak, és meggondolva e mellett, hogy a lánczhidon alól fekvő városrészeknek és falvaknak a főváros szemben fekvő oldalára igyekvő teherforgalma csak óriási kerülővel a Margithidon át juthat el rendeltetési helyére: senki sem fogja kicsinyleni e fölötte visszás állapotnak úgy az idővesztósben, mint a szállítás természetellenes megdrágulásában nyilatkozó káros kihatásait, melyek nézetünk szerint magukban is elég indokot képeznek arra, hogy nem várva be, mig az 1SS5. évi XXL t.-cz. útmutatása szerint az ópitósi tőke megalakul, egy uj közúti híd lehető mielőbb felópittessék. Azonban nem volna elégséges csupán azzal a forgalommal vetni számot, mely máris létezik; a figyelemnek ki kell terjedni azon üzleti viszonylatokra is, melyek az éppen említett közlekedési hátrányok miatt eddig visszaszoritva, kifejlósre nem juthattak; valamint nem maradhat tekinteten kivül a forgalomnak azon emelkedése sem, mely egy uj hídnak alkalmas ponton való felépítésével természetszerűleg bekövetkeznék. Igaz, hogy mindez adatokkal ki nem mutatható; de eltekintve attól, hogy a Margithid forgalomba adása e részben talán fog némi támpontot nyújthatni, véleményünk szerint nem lehet kétséges, hogy az uj hid minden esetre közvetlenül is hasznot hajtó jövedelmező objectum volna. Csak ez fejtheti meg, hogy immár magán vállalat is kínálkozott az uj hid létesítésére. Nem mellőzhetjük itt egyébiránt megjegyezni, hogy felfogásunk szerint olyan alkotásról van szó, melynél tisztán fináncziális szempontok — szemben az általános érdekkel — döntők különben sem lehetnének. 36
