Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1889, 1890, 1891 (Budapest)
I. Vizmű
17 — “■második csatorna, a mely egy, a mű symetria-tengelyében elhelyezett szívó háthoz vezet és a melyet minden medenczóvel egy, a kitüritósre szolgáló lebocsátó készülék (felsőviz-lebocsátó) köt össze. Ilyen módon, ha, egy derítő medenczét hosszabb használat után működésen kívül akarunk helyezni és ezt meg akarjuk tisztítani, a kiürítés alkalmával leeresztett vizet a fent említett szivókútba lehet vezetni, a melyből azt, mint a II. és III. lapon föl van tüntetve, egy kiürítő szivattyú kimeríti és a zavaros viz vezetékébe juttatja, a melyen keresztül az ismét más derítő medenczékbe jut. Minthogy egy medenczének használható köbtar balma 12,000 m3 és föltételezhetik, hogy az kikapesoltatása alkalmával 12 óra alatt ürítendő ki, az emelési magosság pedig legfelj bb 4 m., átlagban pedig 2 m., a kérdéses kiürítő gépnek csak 15 lóerővel kell bírnia, de rendszerint csak 7l/2-lel dolgozik. így tehát a váltakozó rendszernek minden előnye el van érve, s egy ilyen cseké.y erejű kiürítő szivattyúnak fölállítása és rövid ideig tartó működése útján el van kerülve a meritőtel p összes géperejének különben 40n»-kal szükséges emelése. Ha tehát a tisztítandó melenczében volt viz a leirt módon le van bocsátva és újra föl van használva, a fenéken levő lerakodás az iszaple- eresztőnek kinyitása által a víztelenítő csatornába lebocsátható. A híg iszap, a melyet a zavaros viz vezetékéből még jobban föl lehet hígítani és ki lehet öblíteni, ezen a módon a legolcsóbban távolítható el a medenczékből és vezethető a víznyerő hely alatt újra vissza a Dunába. 5 Egy másik ok, a mely a derítő medenczéknél a folytonos rendszer alkalmazására vezetett, a ta’ajnak és az árvizszinnek magossági fekvése, valamint a szűrő és derítő medenczék viz színének ebből eredő legczólszerübb magossága. Nem volna czólszerű a szűrők \izszinét mélyebbre helyezni a Duna árvizszine alá, mint a mennyire okvet tlenül szükséges; a derítők talpát pedig másrészt némileg megköti a jelenlegi talajfekvés, ha csak költséges és mesterséges alapvetéshez nem akarunk fordulni. Ennek tekintetbe vételével legjobb a derítő medenczék alapgödrónek fenekét , nyugoti vegükön t- 5 keleti végükön pedig 4, 5 m-nyi magosra helyezni. A medenczóben a vízmélység legelőnyösebb, ha felső végén -f 2. 5 m, alsó végén pedig 3, 0 m, s igy a fenóktalp 0.3 m-nyi vastagságának hozzászámitásával a derítő me- denczók boltváll magossága 4- 7,8 m, és vizszinüknek magossága + 7, 7 m-re jön ki. A szűrők vizszine a deritők vizszinénól a súrlódási és esósi magassággal, vagyis 20 cm-rel mélyebbre van helyezve, tehát-f 7, 5 m* magasságban van megállapítva. Felsö-viz lébe csátó. Kiüri tö-szi- vattyú. Arvizszin és talaj-magos- ság.
