Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IV. Vizvezeték
■— 64 E jelentés fonalán az ügyet műszaki bizottmányunk vette tárgyalás alá. A tanácskozmányairól szóló jegyzőkönyvet a kérdés nagy fontosságánál fogva — az érdemre nem tartozó csekély rész kihagyásával — itt közöljük. Jegyzőkönyv, felvétetett: a fővárosi közmunkák tanácsa műszaki bizottságának 1888. évi junius 11-én tartott üléséről. Tárgy: a végleges vízmű. Jelen voltak: br. Podmaniczky Frigyes, alelnök, Luczenbacher Pál, Pucher József, Weber Antal, dr. Póór Imre, Lechner Lajos és br. Lipthay Béla, biz. tagok; Rupp Imre, min. tanácsos, Wohlfarth Henrik, min. felügyelő és Vidéky László, min. főmérnök; továbbá az elnökség külön felkérése folytán: Kun Gyula, főv. tanácsnok, mint vizvezeték-ügyi előadó a fővárosnál; végre Garancsy Mihály, min. fogalmazó, mint a bizottság jegyzője. Elnök megnyitja a tárgyalást és miután az egész tárgyalási anyag a műszaki osztály jelentésével együtt nyomtatásban közöltetett a bizottság tagjaival és ezek hozzájárultak ahoz, hogy a mi nyomtatásban is megjelent, felolvasottnak vétessék, pótlólag csak a következőket olvastatja fel, u. m.: l*ször: a fővárosi törvényhatósági bizottság 1887. évi julius 20-án tartott közgyűlésének 632. sz. határozatát, mely szerint a végleges vizmű természetes szűrőkkel Wein János, vizmű-igazgató terve szerint a káposztás-megyeri határban volna épitendő, úgy hogy már kezdetben napi 120.000 köbméter vizet legyen képes szolgáltatni; 2-szor: felolvastatja a közmunka- és közlekedési minister ur folyó évi február hó 7-éu 5.262. sz. a. kelt leiratát, melyben a negyedik híd épitése iránt hozzá intézett kérdésekre nyilatkozik. Ezek felolvasása után Előadó az elnökség javaslatát a következőkben foglalja össze: Mindenkinek a véleménye, hogy vízellátásunkról legkívánatosabb volna megfelelő forrásvizek által gondoskodni, de ilyenekkel nem bírunk és az e részben felmerült javaslatokban ajánlott forrásvizek részint a mennyiség, részint a minőség szempontjából is nem alkalmasak arra, hogy megnyugvás- és biztossággal vétethessenek alapul. Nem tehetnők ezt a kettős csővezetéki rendszer segélyével sem, mely egyébiránt magában véve sem ajánlatos, mert kétféle viz kiszolgáltatása közegészségi szempontból méltó aggodalmat kelt. Nincs tehát egyéb hátra, mint a természetes vagy mesterséges szűrőkhöz folyamodni. A természetes szűrőknél tapasztalataink szerint a viz fokozatosan kevesbedik és romlik és ha a kis városokat ki is elégit-
