Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)

IV. Vizvezeték

— 50 —

A felmerült különböző javaslatok elbírálása után kötelességünk számot adni arról is, miként vélünk mi a főváros végleges vízellátásáról leghelyesebben gondoskodni ?

Ha Európa és Amerika nagyobb városainak e részben követett eljárását szemügyre veszszük, azt fogjuk látni, hogy előbb mindenütt a természetben készen található, tisztításra nem szoruló vizekhez nyúltak, különös előszeretetet tanúsítván azok iránt, melyeket tulajdonképeni forrásvizek nevezete alatt ismerünk. Csak a hol ezek nem állottak rendelkezésre, vagy már elégteleneknek bizonyultak, tértek át a talaj-, folyó- és tóvizekre.

Az első osztályzatba tartozó vizek tisztítását maga a természet végzi, a lehető legtökéletesebben; minélfogva azok a minőség szempontjából a legjobban ajánlhatók, feltéve, hogy a szükségletet mennyiségben is fedezik. És részünkről az ilyen vizekhez még akkor is ragaszkodnánk, ha azt tudnók, hogy szükségletünket csak 55—60 évig képesek kielégíteni és az időközben keletkezendő új városrészekről majdan másként kellene gondoskodni.

De a természet e tekintetben nem volt irányunkban elég bőkezű és e jelentésünk során rámutatván arra, hogy gyors fejlődésben levő városok vízellátását általában nem lehet bizalommal a forrásvizekre alapítani, a göd-sződi és tatatóvárosi források tárgyalásánál azt is kellő világításba helyeztük, mikép a forrásvizek iránt tett concret javaslatok megnyugvással szintén nem fogadhatók el.

A vizet ennélfogva szükségképen máshol kell keresnünk és legtermészetesebben találjuk azt a kiapadhatlan Dunában, annyival inkább, mert kétségen felül van helyezve, hogy a Duna vizét az egészség minden követelményének tökéletesen megfelelővé lehet tenni s legfeljebb az képezheti kérdés tárgyát, melyik módon történjék a tisztítás?

Csak a természetes és mesterséges szűrők között lehet választás, a mit nálunk kelletén túl a költségek kérdésével hoztak kapcsolatba.

Nem lehet vitatni, hogy a mesterséges szűrők rendszere drágább, de csakis azon egyetlen értelemben, hogy pl. a vízmű Káposztás-Megyeren tetemesebb előállítási költséget igényelne mesterséges szűrőkkel, mint természetes szűrőkkel. De a czél nem az, hogy olcsó, hanem jó vízmüvet építsünk; másrészt az alábbiakból ki fog tűnni, hogy viszonylag a mesterséges szűrők nagyon sokkal olcsóbbak.

A természetes szűrők nagyon kényesek és a Duna partját ezen czélra nem mindenütt lehet felhasználni. Ez az oka, hogy már a vizműigazgató is a káposztásmegyeri partot szemelte ki. De kimutattuk, hogy ez is teljesen alkalmatlan. Feljebb, északra a hegyek mentén — nem szenved kétséget — találhatnánk még alkalmas helyet gyűlcsatorna számára, ha már mindenesetre természetes szűrőjű vízmüvet óhajtanánk, de a költség a nagy távolság miatt óriási volna, a nélkül, hogy a rendszer hátrányain, melyek a használhatóság korlátolt időtartamában ez esetben is nyilatkoznának, segíthetnénk.

Erős meggyőződésünk ezeknél fogva, hogy a végleges vízmű ügyét csak a mesterséges szűrők rendszerének elfogadásával sikerülhet