Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IV. Vizvezeték
41 teleptől nem nagy távolságban éjszakra is, délre is már egészségtelen vizek vannak, melyeket nem lévén szabad a gyűlcsőbe bebocsátani, természetes, hogy azok egyszersmind határt szabnak annak, meddig mehetünk a gyűlcső meghosszabbitásával. Hogy pedig a gyűlcső ezen határig, de sőt a javasolt mértékben meghosszabbitva sem adhatná a szükségelt mennyiséget, ennek igazolására hivatkozunk arra, hogy mindkét parton összesen már 1.350 folyóméter gyűlcsővel birunk s ezekből mégsem vagyunk képesek a szükségletnek több, mint 60%-át fedezni. A gyűlcsövek mostani hosszából, a belőlük nyert vízmennyiségből és a szükséglet mérvéből igen egyszerűen ki lehet számítani, hogy a tényleg alkalmazásban levő erőltetett szivattyúzás mellett is már ez időszerint körülbelül 2.250 fm. gyülcsőre volna szükségünk, ilyen arányban pedig — eltekintve a szükséglet folytonos, itt-ott rohamos növekedésétől — a mostani 220 m. gyűlcsővet — mint mondottuk — nem lehet meghosszabbítani, még akkor sem, ha készek volnánk azon abnormis kiadásokra, melyeket ama körülmény szükségképen okozna, hogy a gyűlcső meghosszabbítása az ottan még szabályozatlan Duna medrébe esnék. Hasonlókép vagyunk a szivattyú-teleppel is, mely oly szűk, hogy sem újabb géperő felvételére, sem további kiterjesztésre egyáltalán nem alkalmas. Miután pedig a jelenlegi 3 gép a szükségletnek csak mintegy harmadát képes kiemelni, ebből önként következik, hogy valamely más ponton új vizmű-telep létesítése volna szükséges. Látható ezekből, hogy az előttünk lebegő czél a budai vízmű kibővítésével egy irányban sem volna elérhető, mert a mi a javaslatnak azon toldalékét illeti, hogy a kísérlet sikertelensége esetében az óbudai nagyszigetről is lehetne vizet szerezni, ez már új vízmű létesítését jelenti, melyet egy reménytelen kísérlettel összekötni legkevésbé tanácsos akkor, midőn máris oly régen és súlyosan érezzük a jó és elegendő viz hiányát. A további részletekről, melyek a javaslat ellen szólanak, a fentiek után alig lehet szükséges említést tenni; nem mulaszthatjuk el azonban véleményünket kifejezni arra nézve, hogy a budai vízmüvet — ha a vizkiszolgáltatás kizárólag a jobbparti városrészre szorittatik — időközi mérsékelt kibővítésekkel képesítettnek tartjuk arra, hogy a budai részek szükségletét 25 — 30 évig fedezze, mire további javaslatunknál tekintettel is leszünk. IV. A káposztás-megyeri tervezet. Wein János vizműigazgató e terve szerint a viz természetes szűrőkön nyeretnék a Dunából; a vizmű-telep Káposztás-Megyer határában építtetnék, miniegy 14 kilométernyire a főváros központjától (Deák Ferencz-tér) és 21 kilométernyire a kőbányai medenczétől; a gyűlcső naponkint 120.000 köbméter viz nyerése czéljából már kezdetben 4.800 folyóméternyire építtetnék ki, úgy, hogy felerészben éjszakra, másik felerészben pedig délre essék a szivattyú-teleptől, mely felé a gyűlcső mindkét szár6
