Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IV. Vizvezeték
38 völgybe érve, a csatorna természetszerű menetét venné a hegyek oldalán, Vörösvárt és Solymárt érintve, a csúcshegyi dűlő mentén Kis-Czell mellett egész a budai József- hegyig, melynek alkalmas pontján, a járdák átlagos fekszine felett 60 méter magasságban, nagy reservoir épittetnék, egyenes összeköttetésben a vízvezetéki csőhálózattal. A tatai források vizét Balló Mátyás fővárosi vegyész vegyi elemzés alá vevén, az eredmény alapján tiszta, jó ivóvíznek nyilvánította. — Ugyanezen véleményben van dr. Than Károly és dr. Fodor József. A mi e viz magas hőfokát illeti, e felől azt használhatónak tartjuk; mert véleményünk szerint e magas hőfok a hosszú utón által a föld hőfokának volna kénytelen helyet engedni. Más véleményben vagyunk a viz keménységét illetőleg, mert feltéve, hogy ásványos alkatrészei mellett azt ivóvízül teljes megnyugvással használhatnák, bizonyos, hogy e tulajdonsága miatt gyári és ipari czélokra alig, gőzkazánok táplálására pedig egyáltalán nem volna alkalmas, holott vízvezetékünknek e rendbeli szükségleteink kielégítésére is képesítve kell lennie. A nyerhető viz mennyiségének számítása egyetlen mérésen és az Eszterházy- uradalom levéltárából vett adatokon alapul, mely utóbbiak szerint e forrásoknál a víznek nagyobbmérvü megcsökkenését 150 év alatt csak két Ízben tapasztalták. Ezen adatok minden esetre igen becsesek; de korántsem alkalmasak arra, hogy egy nagy és rohamosan fejlődő város vízellátását, mely nemzedékekre szól, reájuk alapítsuk. Itt csak a mathematikai csalhatatlan számításban szabad megnyugvást keresnünk. Ilyen számításunk pedig csak egy van és az merőben elégtelen, mert csak arról biztosíthat, hogy a források a mérés időpontjában a constatált vízmennyiséget adták, holott arról volna szükséges eleve meggyőződéssel bírnunk, hogy e források vízszükségletünket — mindenkori fokozódásához mérten — minden időben és minden körülmények között biztosan fedezni fogják, mire nézve — ismételjük — hiányzanak a kellő adatok. Áttérve a tervezet költségeire, ezek 8,217.793 frt 54 krban vannak a tervezők által kiszámítva, azt vevén alapul, hogy azon egész út, melyen át a viz vezetéséről gondoskodni kell, 78 kilométer hosszú. Az irány a térképen fel van tüntetve s elég erre egy pillantást vetni, hogy meggyőződjünk, mikép a vezetés nem történhetik oly egyenes vonalakban, minők a térképen pontról pontra felvéve vannak, mert a víz önsúlyánál fogva, természetes lejtéssel lévén vezetendő, a vezető csatorna elhelyezésével okvetlenül alkalmazkodni kell a topographiai viszonyokhoz, hogy az esés mindig meglegyen és különben költséges töltések, mély bevágások, hidak vagy syphonok és ezekkel kapcsolatban út- és egyéb munkálatok, kisajátítások stb. válnának szükségesekké. Ha pedig ezeket lehetőleg el kívánjuk kerülni és a költségek miatt kényszerítve is vagyunk: úgy az utat, melyet a víznek a fővárosig tennie kell, bátran vehetjük legalább is 150 kilométernek. Továbbá a tervezet szerint csak egy csatorna volna építendő. Bárminő gondosan járnánk is el az építés körül, ily óriási úton mégis megtörténhetik, hogy a csatorna egyik-másik ponton sérülést szenved. Tekintve a vasúti közlekedés hiányát, a baj felfedezése és a helyreállítás esetleg oly huzamos időt venne igénybe, hogy
