Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1884, 1885
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1884. évi működéséről - IV. Építésügy és a lakásviszonyok rendezése
— 51 saira, kik korábban minden kedvezmény nélkül építkeztek s kik ennélfogva esetleg válságnak tétetnének ki. Indokolt a megkülönböztetés a munkásházak e két faja között továbbá azért is, mert a gyáros vagy nagy iparos, ki a maga munkásai számára épít, épen, hogy ezeket szorosabban a vállalathoz fűzze, a leggyakrabban a munkások más természetű szükségleteiről és igényeirűl is kénytelen gondoskodni, kisebb kilátás és több koczkázat mellett tehát nagyobb befektetést kénytelen tenni, mint az, ki esetleg a város belsejében kecsegtető bérjövedelem végett épít munkáslakásokat, mely utóbbiaknál az is igen-igen kétséges, vájjon tényleg munkásoknak adatnak-e bérbe; legalább felette nehéz volna a felett pontos ellenőrzést gyakorolni. Azonban, ha a mondottaknál fogva a rendkívüli adómentességet nem is véljük csupán a legszorosabb értelemben vett munkásházak számára meg adandónak, távol áll tőlünk annak gondolata, hogy úgy a családi házak, mint a kisebb lakásokból álló bérházak keletkezését is előmozdítani nem kivánnók. — Ellenkezőleg csak oly eszközök alkalmazásba vételét óhajtjuk mellőzni, melyek ■— egyéb, figyelmen kivül nem hagyható hátrányok mellett — a czél tekintetében semmi sikerrel nem kecsegtetnek annál kevésbé, mivel mindaz a mi a szabályrendeletben a kedvezmények czél- jának biztositékául megállapítva van, népünk természetével, ősi jellemvonásával egyenesen ellenkezik, s mint oly tényező jön figyelembe, mely az építkezési kedvet nem hogy előmozdítaná, de azt határozottan lankasztani, mernénk mondani, hogy a [nyújtandó kedvezményeket alig ha nem teljesen paralyzálni fogná, úgy, hogy nézetünk szerint nagyon sokan a kínált kedvezményeket csak azért nem vennék igénybe, nehogy magukat a hatóság folytonos ellenőrzésének és zaklatásának kitegyék, s ha mégis lennének, kiket a szóban forgó kedvezmények építkezésre bírnának, ezek előre láthatólag mindent elkövetnének, hogy a különben is szerfelett nehezen gyakorolható ellenőrzést kijátszók. Minden más módot tehát, mely alkalmasnak Ígérkezik a lakszükség megszüntetésére kivánt építkezéseket előmozdítani, kész örömmel fogadunk. Midőn azonban az erre szolgáló módok megállapításáról van szó, nem zárkózhatunk el a tudat elől, hogy a lakásviszonyok terén tagadhatlanúl fennforgó bajok — részben a kínálat és kereslet között megzavart arányban, részben pedig a kereseti s más társadalmi kedvezőtlen viszonyokban, tehát oly tényezőkben gyökerezvén, melyekre a hatóság magának egyenes befolyást nem vehet — azok ezen úton mintegy mesterségesen meg nem szüntethetők. így lévén meggyőződve, nézetünk szerint a hatóság ezen a téren akkor felel meg legjobban feladatának, ha a könnyebbszerű építési módnak a megenged- hetőség legszélsőbb határáig vitt kiterjesztésével az építkezést minél olcsóbbá teszi, mint e tekintetben f. évi 800., 1678. és 2439. sz. átiratainkban foglaltak szerint a kezdeményezés már meg is történt. Az építkezés előmozdításának kétségkívül ez a legtermészetesebb s egyúttal leghatásosabb módja, melyhez a kisebb lakások iránt mutatkozó nagy kereslet is járulván, az ennélfogva biztos jövedelmezőség már egymagában is oly tényező, hogy minden különös kedvezmény hozzájárulása nélkül is
