Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1884, 1885
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1884. évi működéséről - III. Nagy körút
25 — Innen van az, hogy a szóban forgó telkek egy része telekkönyv szerint most meghatározatlan arányban közös tulajdonát képezi a közmunkák tanácsának és a fővárosnak. Ezen arány meghatározására a fővárosi mérnöki hivatal a Dunának 8 lábnyi vízállását veszi alapul és ennek folytán a főváros tulajdonául a szabályozás előtt létezett vonalon belül fekvő és értékesíthető telkeket tünteti fel, megjegyezvén, hogy ily számítás szerint a közösnek vélt telkek összes 103,473 □ ölnyi területéből 60,656 ö öl a fővárost, 42,820 □ öl pedig a fővárosi pénzalapot illetné. Megemlítendő itt, hogy a mérnöki hivatal kimutatásában a Dunaszabályozás folytán nyert egyes telektömbök, mint pl. a lagymányos, felvéve nincsenek, innen ered, hogy a kérdéses területek a főváros kimutatása szerint csak 103,473 □ ölre, ellenben a műszaki osztály kimutatása szerint 264,293 □ ölre rúgnak. Megjegyeztetik továbbá, hogy az 1871. XLII. t. ez. czéljára készült térrajz és terület-kimutatás szerint a Dunaszabályozás által nyert telkek 270,742 Q öllel és 4.133,209 írttal vétettek fel, levonandó lévén ebből a Csepel-rakparton létesített közraktári telep és teherpályaudvarhoz szükségelt terület. Az ezúttal készült területi kimutatásból pedig kihagyatott a Viktória és Erzsébet gőzmalom közti tér, továbbá az országház által elfoglalandó, valamint az országház előtti park számára szükséges terület. A közm. tanácsának műszaki osztálya a mérnöki hivatal kiindulási pontját helytelennek tartja és eltekintve a kérdés jogi oldalától, kimutatást készített, mely szerint nyert területnek a Dunapart régi és uj vonala közti terület vétetvén, az ebből alakított és értékesítés alá jövő, összesen 264.293 □ ölet tartalmazó telkekből a fővárost 18,162 □ öl, a fővárosi pénzalapot pedig 246,130 Q öl illetné. A műszaki osztály továbbá a közösség aránya meghatározásának egy másik módozatát is felvetette. E szerint a Dunaszabályozás által nyert területekkel egy elbánás alá esnének azon területek és terjedékek is, melyek nem ugyan közvetlenül a Dunaszabályozás, hanem az egyedül csak ennek folytán lehetővé vált város-szabályozási művelet által nyerettek. Ez esetben az említett 264,293 □ ölből a fővárost csak 8844, ellenben a fővárosi pénzalapot 255,449 □ öl illetné. Az elnökség azon nézetben van, hogy teljesen felesleges volna ezen ellentétes nézetek érdemleges tárgyalásába bocsátkozni, mert az 1870 évi X. t. ez. 7. §-ának világos rendelkezése szerint a sorsolási kölcsönből eszközölt kisajátítások és szabályozások által nyert telkek a fővárosi pénzalap alkotására szolgálnak, s még az esetben is megilletnék ez alapot, ha hogy a hivatkozott törvényben említett szabályozás akként értelmeztetnék is, miszerint annak a kölcsönalapból eszközöltnek kell lennie, hogy az általa nyert területek a fővárosi pénzalapot jogilag megillethessék. Feltéve, meg nem engedve ugyanis, hogy a törvénynek ez volna értelme, a kérdéses területek még ez esetben sem volnának elvitathatok a fővárosi pénzalaptól, mert az 1870. évi X. t. ez. 8. §. b) pontja értelmében bármily városszabályozás folytán magán telkekhez csatolandó terjedékek a fővárosi pénzalap javára értékesítendők.
