Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1884, 1885
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1884. évi működéséről - III. Nagy körút
J 8 — szőnyegen levő nagy horderejű ügynek czélszerű megoldását fogja eszközölni, s annak megjegyzése mellett, hogy az ügy érdeke nem azt kívánja, miszerint a bizottmány a mai ülésben végezzen, hanem hogy jól végezzen, a tanácskozást megnyitottnak nyilvánítja. Gerlóczy Károly a főváros küldöttei nevében már előlegesen is kijelenti, hogy a főváros a közmunkák tanácsának a nagy-körűt létesítésére irányzott törekvését a legnagyobb örömmel fogadja, mert úgy van meggyőződve, hogy mindazon intézkedések sorában, melyek a főváros fejlesztésére és felvirágoztatására ez ideig a főváros és közmunkák tanácsa részéről külön-külön vagy közösen tétettek, a nagykörút létesítése leend a legüdvösebb. A főváros ennélfogva kedves kötelességének fogja ismerni a közmunkák tanácsával karöltve megtenni mindazt, mi módjában álland a nagy-kőrút czéljának megvalósítására. Ezután az elnökség a következő előterjesztéssel járul a bizottmány elé: „Mielőtt az elnökség a tanácskozás sajátképeni tárgyát képező kérdések érdemébe bocsátkoznék, szabadjon a nagy-kőrút ügyének történeti ki fejlését rövid vonásokban vázolnia. A nagy-kőrút eszméje tudvalevőleg már 1871-ben került felszínre, midőn az 1871. évi XLII. t. ez. megalkottatván, abban egyrészt az útvonal épentartása czéljából 900,000 frt lett folyóvá téve, másrészt pedig az út vonalában építendő házak részére 80 évre terjedő rendkívüli adómentesség engedélyeztetett. Különösen ez utóbbi intézkedésnek az vala czélja, hogy általa az építési kedv felébresztetvén, a nagy-körúti telkek a szabályozási vonalon mielőbb kiépites- senek, a törvényhozás azon reményben ringatván magát, hogy a nagy-körút vonala az ezt szegélyező telkek érintett kiépítése folytán mintegy magától elő áll, mit az úttestnek szakaszonkénti boulevardszerű kiépítése követett volna. A rendelkezésre állott összeg erejéig a közmunkák tanácsa az út vonalába esett néhány ingatlanságot csakhamar megszerzett, s az útnak egyik-másik kisebb szakaszát (péld. az osztrák-államvaspálya előtt elvonulót), tényleg megnyitotta. A további szakaszok megnyitására irányzott törekvést azonban az 1873. évben bekövetkezett pénzválság meghiúsította, s hasonlóképen csalékonynak bizonyult azon remény is, hogy a nagy-körúti telkeken az építkezés a rendkívüli adómentesség kecsegtető kedvezménye folytán gyors lendületet veend. Evek teltek el a nélkül, hogy a rendkívüli adómentességnek számba vehető hatása mutatkozott volna, mi kétségtelen tanúságot tesz arról, hogy a nagy-kőrúton az építkezésnek oly nagy akadályai vannak, melyeket az említett adózási kedvezmény sem képes ellensúlyozni. Az okokat kutatva, melyek az építkezés elé az akadályokat gördítik, ezek főleg azon körülményben lelhetők fel, hogy a nagy-körút nincs megnyitva. A várakozásnak tehát ép ellenkezője történt, az t. i., hogy nem a telkek kiépítése folytán fog a nagy-körút megnyílni, hanem megfordítva, a nagykörútnak előbb meg kell nyittatnia, hogy az építkezések megindulhassanak. S megfontoltan tekintve a dolgot, ez természetes is, mert alig képzelhető,
