Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1884, 1885
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1885. évi működéséről - V. Vízvezeték
26 — E mellett nem lehet számításon kivül hagyni, hogy a természetes szűrőknél a műnek főalkatrésze, t. i. a földalatti gyűlcső képességében megcsökken, a területnek korlátolt kiterjedése idővel nem engedi többé a gyűlcső vet a városnak folytonosan növekedő szükségleteihez képest kiterjeszteni, a gyűlcső a rozsda által való megrongálásnak is ki van téve, s így a gyűlcső idővel értékének legnagyobb részét elveszti, holott a mesterséges szűrőknél a műnek minden egyes alkatrésze aránylag csekély évenkinti fentartási költség mellett, mindaddig tökéletesen értékesíthető, a meddig a Dunában elégséges víz van. Ebből következik, hogy a természetes szűrőkön alapuló vízmű mindig ideiglenes jelleggel bír, azaz, hogy azt nemcsak végnélkül kiterjeszteni nem lehet, hanem idővel más helyen létesítendő művekkel kell pótolni. Míg a mesterséges szűrőkön alapuló vízmű állandó jellegű, melyet csak azon aránj-ban kell kiterjeszteni, a mely arányban a város növekedik. De a tervező azt is mondja, hogy később, ha a gyűlcsatornát többé kiterjeszteni nem lehet, s az ottani forrásvizeknek összefoglalása és gyűjtése igen költséges lenne, akkor azon területen mesterséges szűrőket is építhetni. De ha, a mint ez egyáltalában kétséget nem szenved, úgy is később kényszerítve leszünk mesterséges szűrőket alkalmazni, akkor alig tanácsolható, hogy azokat a fogyasztóktól oly mesz- szire helyezzük el, hogy azok számára 4 millió frtba kerülő nyomcsőveket kelljen fektetni és a nyomtávolság következtében az évi kezelési költséget állandóan nagyobbi- tani, nem is említve, hog}^ a nyomcsőnek fentartása roppant nagy hossza miatt igen költséges és hogy egyáltalában a mű nem a főváros területén fekszik. Hogy mennyi ideig szolgálhat a káposztás-megyeri terület a főváros vízzel való ellátására, ez a következő számításból látható: A mint fent kimutattuk, a csekély mélységben elhelyezendő gyűlcső folyómétere már csekély idő múlva csak 20 köbméter vizet fog adni naponként. Ha naponként és fejenként 150 liter vizet számítunk, mi nem túlságos, akkor 133,300 lakos számára 1 kilométer gjmlcső szükséges. Ezt előrebocsátva, át kell térnünk a főváros lakosságának várható szaporodására. Ennek kiszámításánál nem követhetjük sem az egyszerű perczentes, sem pedig azt a számítást, melynél az évenkénti szaporulat a következő éveknél, mint szaporítási tényező szerepel. Az előbbit nem azért, mert a természetes szaporodás arányán alul marad, az utóbbit pedig nem azért, mivel azt meghaladja. Ebből folyólag a két számítási mód között a középutat választjuk s szem előtt tartva mindazon politikai, nemzetgazdasági és társadalmi tényezőket, melyek a szaporodás mérvére határozó befolyással vannak, a következő eredményekre jutunk. Ha ugyanis a főváros jelenlegi lakosságát 334 ezerben veszszük fel, akkor 1889-ben lesz 400,000 1894-ben n 450,000 1904-ben n 650,000 1909-ben n 765.000 1914-ben r) 860,000 1919-ben 77 1.000,000
