Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1884, 1885

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1885. évi működéséről - V. Vízvezeték

gyáraknak, kavics vagy homokbányáknak létesítéséről menten kellene tartani, a mi csakis az egész terület megvásárlása által volna elérhető, — áttérünk a vízmennyiség számítására.

A vízmennyiség tekintetében az előterjesztés alig tartalmaz adatot; mind csakis összehasonlitáson és elmélkedésen alapúi. A nyerhető mennyiség számitásának alapjául a budai vízmű földalatti gyűlcsatornája van felvéve. Ez azért nem vehető biztos számítási álapúl, mert ezen vízmű alig van két és fél esztendő óta működésben, és igy biztonsággal nem állíthatni, hogy ezen vízmű nem bir-e ugyanazon hiányokkal és hátrányokkal, melyek mindenütt a világon a természetes szűrők használatánál észleltettek.

De feltevén, hogy a budai vízmű gyűlcsatornája alapul vehető a számításnál, még akkor is biztosra vehető, hogy a Káposztás-Megyeren létesítendő gyűlcső a számított vízmennyiséget nem adhatja.

Ugyanis a budai vízműnél jelenleg 24 óránkénti 10,000 köbméter víznek nyerhetésére, a kút és dunavíz felszíne közti magasságkülömbség 2-20 és 2*50 közt szokott állani, mi a 200 f. m. hosszú gyűlcső egyes méterre számítva 50 köbmétert tesz, ha tehát a két víz felszíne közti magasság-külömbség — a mint tervezve vagyon — csak 1 méter lesz, akkor a folyóméterenkénti vízmennyiség átlagban csak 21-25 köbméter lehet. De a budai vízműnél a vízmennyiség még a legkisebb vízállásnál is fokozható az által, hogy a kút vízének felszíne erősebb szivattyúzás által lejebb szállíttatik, mert a gyűlcső igen mély fekvése ezt megengedi. A káposztás-megyeri talajban ez nem lehetséges, miután a gyűlcsővet mélyre fektetni lehetetlen. így tehát biztos számítás végett a minimum vízmennyiséget vevén alapul, azaz 20 köbmétert 24 óránkint, az eredmény a következő: Az egyelőre szükségelt 60,000 köbméter víznyerésre szükséges 3 kilométer hosszú gyűlcsatorna, a később 120,000 köbméterre pedig 6 kilométer hosszaság.

Ebből következik, hogy a rendelkezésre álló parthossza, t. i. 5 kilométer minimumban csak 100,000 köbméter vizet adhat.

Miután a víz mennyiségének nyerhetésére csakis a szűrő-réteg vastagsága és reá ható vízoszlop magassága jöhet számításba, azért a magaslatokról jövő forrásvíznek mennyisége a gyűlcsatorna képességére semmiféle befolyással sem bir, mert ezen nyomás nélkül, a talajban lefolyó forrásvizek a vizoszlop magasságát nem emelik, még akkor sem, ha a forrásvizek mesterségesen összefoglalva, közvetlenül a szivó- kútba vagy a gyűlcsatornába vezettetnek.

Tény az, hogy noha a Dunában a legkisebb vízállásnál 60 millió köbméter víz folyik le 24 óra alatt, a jobb és a balparti gyülcsatornák még sem adnak nagyobb vízmennyiséget, mint a reájok ható vízoszlop magasságához képest számítható. így tehát víznyerhetés tekintetében tökéletesen közönyös a forrásokból eredő víz mennyisége, mely csak annyiban jöhet tekintetbe, a mennyiben a víznek változó minőségére befolyással bír.

Egészen máskép állana a dolog, ha kilátásba vétetnék ezen forrásvizeket