Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1881, 1882, 1883 (Budapest, 1883, 1884)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1882. évi működéséről - III. Nagy körút
— 27 — körút czéljára, még a csatornázás végett kikerülhetetlenül eszközlendő kisajátítások 2,256.017 forintnyi költségét és a fegyvergyár utcza szintén el nem odázható rendezésének 162.840 forintnyi költségét sem leszünk képesek kiteremteni, hanem ez utczát a nyerendő összegből csak is annak reményében fogjuk rendezhetni, hogy a csatornára nézve szükségelt és a szóban forgó összegből ki nem kerülendő kisajátításokról annak idején kegyes lesz a magas kormány a további pénzösszeg nyújtásával gondoskodni, ilv viszonyok között a sugárúti előlegből a váczi körút — király utczai szakasz a jelzett legeslegsürgősebb munkálatok árán volna ideiglenesen kiépíthető. Miután azonban az előadottak szerint ezen munkálatokat nem lehet, nem szabad továbbra elodáznunk: a legmélyebb tisztelettel kérjük Exellentiádat, miszerint egy felől a sugárút létesítésére adott állami előlegből még vissza nem fizetett 1,716.793 forint 14 krajczárnyi egész összegnek a nagy körút czéljára törvényho- zásilag leendő átengedése iránt kegyesen intézkedni, másfelől megengedni méltóztassék, hogy ezen összeget első sorban a malom utczának a soroksári utczába való betor- kolásánál megkezdendő és innen éjszak felé folytatandó kisajátításokra, továbbá a fegyvergyár utczának a Margit hídtól az Árpád gőzmalom vonaláig szándékolt rendezésére fordíthassuk. Miként Exellentiád már a fentiekből kegyesen meggyőződni méltóztatik, már most nélkülözhetlen szükségünk van azon egész összegre. A tisztelettel előadottak mellett azonban fel kell itt még azt is említenünk, hogy az addig elősorolt legsürgősebb munkálatokon kívül még más munkálatokra is készen kell lennünk, melyeknek mérve teljes bizonyossággal ugyan előre nem látható, de a melyeknek szüksége elől szintén nem fogunk kitérhetni, ha a nagykörúton a telektulajdonosok egyike vagy másika építkezni kíván. A nagy körút, egyes előnyös fekvésű ponktoktól eltekintve, jelenleg oly állapotban van, hogy azon az építkezés csaknem a lehetetlenséggel határos. Ha tehát ott valaki építeni kíván, és ebbeli komoly szándékát előttünk kétségtelenné teszi, nekünk a tulajdon szabad használhatásának elvitázhatlan követelménye, mit a hatóság és végső folyamatban magának az állam tekintélyének csorbítása nélkül nem vélünk ignorálhatni, legott kötelességünkké teszi, hogy az illető telek mellett elvonuló körútrészt a legközelebbi keresztutczáig megnyissuk és az építkezést lehetővé tevő állapotba helyezzük, vagyis az ingatlanhoz való hozzáférhetést létrehozzuk. Kell tehát, hogy ily előre nem létható, de minden valószínűség szerint bekövetkezendő munkálatok költségei felett is rendelkezzünk. Mindezeknél fogva szabadjon remélnünk, hogy a magas kormány részéről az egész sugárúti előlegösszegnek a nagy körút czéljára leendő átengedésére irányuló alázatos kérelmünk ellenében nemcsak nem fognak nehézségek gördittetni, de sőt nagybecsű támogatását lesz az szerencsés kinyerni. Annál is inkább hisszük és reméljük ezt, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy e művelet ép oly kevéssé fog elvisel- hetlen teherként nehezedni az államkincstárra, mint a mily kevéssé nehezedett volna azon körülmény, ha a kérdéses összegek a sugár úti telkeknek esetleg beállhatott lassúbb értékesítése következtében még csak hosszú évek múlva folytak volna be. 8
