Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1881, 1882, 1883 (Budapest, 1883, 1884)

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1881. évi működéséről - II. Nagy körút

V4 része 1,175.000 forintot tesz, mely összeg az érdekelt ház- és telektulajdonosok által megtérítendő ; s miután a nagy körút egyes szakaszainak kinyitása esetében ezen összegek azonnal esedékessé válnak s igy legfeljebb 6 éven által bekajthatókká válnak, ezen legközelebbi 6 éven által évenként csaknem 200,000 forint fog befolyni.

E' szerint az első 6 éven által a 455,000 forintnyi évi törlesztési járadékból több mint 300,000 forint fedezve lesz; mi mellett nem szabad felejtenünk, hogy a felveendő

6.500,000 forintból csaknem 2.000,000 forint az eddigi előlegek visszatérítéseként egyenesen az állam pénztárában marad, s igy ennek kamatjait is — 6°/0-ot számítva, mi 120,000 forintot tesz, az első 6 éven által csaknem az egész törlesztési részlet fedezve van.

A jövőt illetőleg és pedig 20 éven által a Duna-szabályozási telkekből az évi 100,000 forinton felül, csaknem az egész 355,000 forintnyi részlet az állam által lesz viselendő; de az államra fognak visszaháramlani azon előnyök is, melyek számos uj adótárgyak keletkezéséből egyenesen, még inkább azonban az egész főváros emelkedéséből és evvel kapcsolatosan adóképességének fokozásából származnak.

Tiszteletteljesen esedezünk tehát, hogy a nagy körút megnyitása czéljából az állam garantiája mellett körülbelül 6.500,000 forintnyi kölcsönmüvelet eszközlését kegyes figyelmére méltatni s annak eszközlése czéljából a magas törvényhozás engedélyét kieszközölni kegyeskedjék.

A mi fővárosunk évszázadok során által mostoha gyermeke volt a sorsnak és egy- átalán nem részesült azon kedvezményekben, melyek más fővárosokra egy nagy udvartartás és az iparnak adott segítségből folyó kedvezmények képében háramoltak és háramlanak, egészen saját erejéből, polgárainak szorgalmából lett azzá, a mi, az országnak fénypontja és a nemzetnek büszkesége.

Csak a legutóbbi évtizedben, mióta a nemzet maga rendelkezik erejével, nyert segedelmet az államtól, illetőleg a kormányoktól, melyek egymással vetekedtek a főváros nagy fontosságának elismerésében s a szükségelt segélyek nyújtásában, mint p. o. az 1870. évi X. törvényezikk, a Duna-szabályozás, sugárút stb.

Ily állami segélyre azonban még mindig szükség van, hogy a főváros az elért magaslaton ne csak megtartassák, hanem még inkább fejlesztessék s amit ez irányban az állam tehet, önmagának teszi, mert a főváros képezi magának az államnak egyik legfontosabb tényezőjét, egyik leghatalmasabb jövedelmi forrását.

Ha azonban reményünk és kérelmünk ellenére a nagy körút megnyitása és a főváros emelkedése érdekében felhozott érveink daczára a kölcsönmüvelet, melynek mi csak vázlatos előrajzát voltunk bátrak jelezni, —bármely oknál fogva eszközölhető nem volna, úgy tiszteletteljesen kell esedeznünk, hogy minket ujabbi előlegek engedélyezése által azon helyzetbe juttatni kegyeskedjék, hogy a körútnak legalább egyik-másik igen sürgős szakaszának megnyitását megindíthassuk, mert a nagy körútat azon állapotban hagyni, melyben most van, hogy t. i. az egyes emberek ingatlanságaik szabad használatában gátolva legyenek, s hogy egy, már 10 évvel ezelőtt sürgősnek és szükségesnek ismert eszme, teljesen elaludjék, ezt mi lehetetlennek tartjuk, első sorban magának a törvényhozás- és az államnak tekintélye és méltósága szempontjából, és azért is, mert az eszme valósítására csaknem 2 000.000 forint már kiadatott, mely összeg a nagy körút létesítése nélkül -csaknem elveszettnek tekinthető.

Esedezünk, hogy kegyes elvi elhatározásáról értesíteni méltóztassék, hogy ahhoz képest eljárásunkat szabályozhassuk.

Végül még csak egy alázatos kérelmünk van. Az 1871. évi 42-dik törvényezikk