Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1875, 1876, 1877 (Budapest)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1876. évi műkodéséről - I. A sugárút
3 kétségtelenül nagyon megnehezítették vállalkozóknak már eddig is az elvállalt kötelezettségek teljesítését, úgy hogy meg valánk győződve, miszerint a vállalkozók által előterjesztett komor kép, a valóságnak megfelel s ők a szerződési kötelezettségek szigorú megtartására, miután arra magukat önmaguk is képteleneknek nyilvánították, csak hosszadalmas per utján volnának kényszeríthetők, melynek lefolyása alatt, eltekintve minden per kétséges kimenetelétől, magának a sugárútnak további kifejlesztése teljesen megakasztatnék. Ezek folytán azon nézetben voltunk, hogy a jelen jogviszonyt minden áron fenntartani nem lehet és épen magának a sugárút kiépítésének érdeke kívánja, hogy a jövőt illetőleg újabb megállapodások jöjjenek létre. A második kérdést Illetőleg, váljon czélszerübb e a szerződési viszonyt, esetleg bizonyos könnyítések engedélyezésével továbbra is fentartani, vagy azt teljesen felbontani, határozottan ez utóbbi alternatívát karoltuk fel, mert oly vállalkozókkal, kik önmaguk kijelentik, hogy — bár önhibájukon kívül, — a szerződés megtartására képtelenek, a szerződés további fentartása egyáltalában nem tanácsos s csak oda vezetne, hogy az engedélye-; zendő könyitések alapján, vállalkozók a legközelebbi évek kedvezőbb viszonyaira építenék számításaikat s ha ezek beállanak, a mutatkozó előnyöket maguk érdekében felhasználnák, ha pedig e kedvezőbb fordulat be nem állana, bizonyos idő múlva ismét csak kijelentenék képtelenségüket. — A közmunkatanács e szerint csak is kedvezőtlenebb helyzetbejutna, a kedvezőbb idők előnyétől pedig mindenképpen elesnék. Ezen előleges megállapodások után kénytelenitve láttuk magunkat a szerződés teljes felbontásának terére lépni, s e téren számításainkat megtévén, a tárgyalások és alkudozásokat megkezdeni. Azon elvből indulván ki, hogy a közmunkák tanácsa legalább emberi számítás szerint minden kár és veszteségtől lehetőleg megóvandó, mindenek előtt számításba vette azon összegeket, melyek a vállalkozók által tiszta tartozásként fizetendők, s melyekre nézve semmiféle alkudozásnak helye nem lehetett. Ily követeléseknek mutatkoztak : a) a még át nem vett ingatlanságok 5.545,000 forintnyi vételárának 1875-ik év September hó 9-től, 1876-ik év marczius hó 9-ik lejárt kamatai . . 141,404 frt — kr. b) az ezen tárgyalások alkalmával nevükre még átíratni kért négy ingatlanság és ugyan a 33., 226., 135. és 137. számú ingatlanoknak megállapított vételára........................................................... 140,000 frt — kr. Összesen tehát: 281,404 frt — kr. Miután ezen felül a szerződés felbontásának eszméjéből önként következik, hogy vállalkozók a még hátralévő s 5.545,000 forint értékben jelentkező ingatlanságokat át nem veendik, első sorban ezen visszaveendő, illetőleg a közmunkák tanácsa tulajdonában maradandó ingatlanságoknak az akkori viszonyoknak megfelelő becsára volt kitudandó, mert az ezen becsár s a fenti szerződésileg megállapított vételár közötti különbözet fogja azon kárt, illetőleg veszteséget kitüntetni, melynek fedezete, illetőleg megtérítése elengedhető nem volt. E czélból a még át nem vett s illetőleg a közmunkák tanácsa tulajdonában maradó ingatlanságokat saját benső használatunkra s az alkudozásoknál szem előtt tartandó 1*
