Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentése 1874 (Budapest, 1875)
VIII. Pénzügy
70 SÄ5 rosi pénzalapot illető 246.440 frt 30 krra rugó feleslegét; visszatartotta az 1872 évi állam költségvetés alkalmával a nagy körút megnyitásához szükségelt ingatlanok megszerzésére előlegként engedélyezett 500.000 forintnak még fel nem vett 158.504 frt 93 krnyi részletét; és visszatartotta az 1871. évi államköltségvetés alkalmával az Albrecht ut kiszélesítésére megszavazott összegnek még fel nem vett 9589 frt 59 krnyi összegét, összesen tehát 414.534 frt 82 krt, úgy hogy jelenleg a sugárút előállítására engedélyezett 4,863.812 frt összegből, már csak 3,640.308 frt 18 kr. tőkével tartozunk. Adóságunk evvel csökkent ugyan, de a most ^érintett visszatartások idézték elő azon pénzügyi bonyadalmakat, melyek örvényében látjuk most magunkat, mert mig egyrészt a sugárúti kisajátítások által igénybevett 1,611.698 frt 29 krnyi többletet, valamint a nagy körúti ingatlanságok kisajátításai folytán esedékessé vált fizetési kötelezettségeinket a fővárosi pénzalap jövedelmeiből voltunk kénytelenek előlegként fedezni s igy a fővárosi alapot kimerítettük, addig más részt magának a fővárosi pénzalapnak 1872. évről járó bevételei, különösen a 246.440 frt 30 krnyi felesleg, vissza lettek tartva. Mindezeket múlt évi Deczember 11-én 2352. sz. a. kelt előterjesztésünkben már kifejtettük, addig is azonban, hogy legalább a törvény rendelkezése folytán reánk nehezedő kötelezettségeknek megfelelhessünk, a vállalkozók által a szerződés értelmében óvadékként letett 1,000.000 forint értékű értékpapírokra-, a vállalkozók beleegyezésével az osztrák nemzeti Bankból — 330.000 frtot vettünk fel köl- csönképpen. E kölcsön fedezetét találná azon nyereményben, mely a sugárúti vállalatból a fővárosi pénzalapra háromlik. Az 1870. LX. t. czikkben ugyanis az ut építésére és az útba eső területek kisajátítására 3.335.909 frtot engedélyezett véglegesen, minden visszatérítés kötelezettsége nélkül s mi ez összegből az úttá válandó területek kisajátítására 2,297.097 frtot fel is vettünk. Miután azonban a vállalkozókkal kötött szerződés értelmében ők kötelesek az útba eső területek vételárát is felében megtéríteni, ezen megtérítés mint nyeremény mutatkozik, mely ugyan kevesbedik az által, hogy az út elkészítése 1,038.000 forintnál sokkal többe kerületül és kevesbedik az által, hogy az útba eső ingatlanságok kisajátítása, az e czélra előirányzott és engedélyezett 2,297.097 ftnál többe került, de elvégre még is csak maradna egy néhány 100.000 forintra menő nyeremény. E nyeremény a törvény értelmében a fővárosi pénzalapot illeti s ennek bizonyítására folyó évi April 27-én 806. sz. a. kelt jelentésünkben felhoztuk indokainkat. Felhoztuk különösen, hogy az 1870. LX. t. ez. világosan megkülömbözteti a két összeget, a 3.335.909 forintot visszafizetés kötelezettsége nélkül folyóvá tétetni rendelvén, a 4,863.812 forintnyi összeget pedig kölcsönnek jelölvén ki, és annak kamatostól miként leendő visszafizetése iránt intézkedik; felhoztuk továbbá, hogy az 1870. X. t. czikk. 7. §. kimondja, hogy a kölcsönből eszközölt kisajátítások és szabályozások által nyerendő telkek eladási árai a fővárosi pénzalapot képezik. Felemlitendőnek tartjuk még, hogy az 1870. LX. t. ez. 1. §-sa, mely a 3,335.909 forintnyi ösz- szeget engedélyezi, azt a munka folyamában kimutatandó szükséghez képest rendeli folyóvá tétetni. — A szükséghez képest tehát nem azt jelenti, hogy a mennyiben a vállalatnál nyeremény mutatkoznék, az a kincstár pénztárába folyjon, hanem csak arra vonatkozik, hogy ez összegek azon részletekben tétessenek folyóvá, a mint azokra a munka folyamában szükség van. Felemlitendőnek tartjuk még azt is, hogy az útba eső ingatlanok vételárának felébeni megtérítése, csak mintegy kulcsul szolgál, a szegélyző területek árának megállapítására, s ezek csak, ezen megtérítés összegével drágábban lettek eladva. — Az igy mutatkozott nyeremény tehát egyenesen az utat szegélyző területeknek drágább eladásából, az az a.régi telkeknek uj szabályozásából származik s igy egyenesen a fővárosi pénzalapot illeti. A nagyméltóságú m. kir. pénzügy Minister ur azonban ezen előterjesztéseinket sem vette figyelembe és f. évi September 30-án 46974. sz. a. kelt leiratában egyenesen kinyilatkoztatá, hogy azon nyeremény, mely az útba eső telkek értékének a vállalkozók által fele részben történendő megtérítéséből származik, nem a fővárosi pénzalapot illeti, hauem a fővárosi pénzalap irányában állami követelést képez.
