Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentése 1874 (Budapest, 1875)
IV. A fővárosi kisajátítási törvény kiterjesztése
“5® 18 ív. A fővárosi kisajátítási törvény kiterjesztése. A nagyméltóságú magy. kir. belügyminister ur által a fővárosi kisajátításokról szóló 1868. 56. t. czikknek az ország többi városai és községeire leendő' kiterjesztése iránt véleményadásra felhivatván, a tanács kötelességének tartotta e nagyfontosságú kérdéssel behatóan foglalkozni, melynek eredményét a következőkben van szerencsénk, legalább a főelveket illetőleg, előadni. A kiterjesztést illetőleg a tanács azon nézetben van, hogy a kisajátitási törvény ki volna terjesztendő a legkisebb községekre is, mert köztekintetet érdemlő mozzanatok itt is fennforoghatnak (például: iskola, kórház, kaszárnya.) Az iránt váljon a kisajátítás kisebb községekben, szépitési czéloknál fogva is megengedtessék-e ? a tanács azon nézetben van, hogy miután a törvény ezen szavai „közegészségi, kereskedelmi, közlekedési czélok“ oly tág értelműek, hogy azok keretébe uj utczák, terek nyitása, meglevők szélesbitése, sétányok, üdülőhelyek felállítása is egészen belé illik, a „szépitési“ czélok kihagyhatók volnának, annyival is inkább, mert például az egész pesti sugárút kisajátításai ezen alap igénybevétele nélkül eszközöltettek s mert e „szépitési czélok“ sokak előtt úgy is ijjesztő alakban tűnnek fel. A kártalanitási összeg mepállapitásának módja iránt azt véli a tanács, hogy az, az 1868. 55. t. czikk rendeletéhez képest birói eljárás utján eszközöltessék, mert az esküdtszéki eljárás, melynél az esküdtek, az az birák, a háztulajdonosok, az az a legérde- keltebb osztály sorából vétetnek, még a fővárosban sem bizonyult be helyesnek és czél- szerünek, pedig itt a lakosság nagy száma, műveltségi fokozata, igen számos, az atyafiság és ismeretség, rokon- és ellenszenv stb. érzelmekből eredő nehézséget és akadályt elhárit, mely a vidéki népességnél még csak annál kiáltóbban és kihivóbban fogna jelentkezni. Továbbá mert bizonyos más czélok elérésére a kisajátítás és kártalanítás módja az 1868. 55. t. ez. által már is rendeztetvén, ugyanazon egy helyen eszközlendőkisajátításoknál, már támadható eszmezavarok kikerülése tekintetéből is kívánatos és czélszerli, hogy a kártalanítás megállapításának módja is ugyan az legyen. E három főelven kívül azonban a tanács még a következő észrevételeknek adott kifejezést: 1) A kisajátítást kérvényezhesse bármely szakminister, közvetlenül; kezdeményezhesse továbbá minden község, úgy mindazon által, hogy szabad királyi és egyéb városok, melyek rendezett tanácscsal bírnak, kérelmüket egyenesen a Ministerhez intézik, mig nagy és kis községek ilynemű kérelmeit, az illető alispán vagy kerületi főnők saját véleményének kíséretében terjeszti fel. Szükségesnek tartjuk a kisajátítás kezdeményezését minden Ministerre kiterjeszteni, mert a mint közlekedési kérdésnél a közlekedési Minister, úgy kétségtelenül iskolánál a közoktatási Minister, kaszárnyánál a honvédelmi Minister, kórháznál a belügy Minister stb. lehet csak az illetékes forum
