Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentése 1874 (Budapest, 1875)

I. Budapest általános szabályozásának és beosztásának tervezete

Szabályozási szempontból nagyobb fontosságú az egész hosszában beépített Al-Dunasor. E főút ma helyenkint csak 5—6 öl szélességgel bir, mi nem csak a jövő, de a jelenlegi forgalomnak sem felel meg. Szükségesnek tartjuk ennélfogva, hogy az, és pedig a folyam rovására, 10 ölre szélesittessék ki, annyival inkább, mert a mai part előtti folyamrész el van iszapolva, s azelőtt 10—12 ölnyi zátony terül el, úgy hogy bármely hajónak a parton való kikötése csak igen ritkán válik lehetségessé. Ugyan ez áll alább a promontori határig terjedő dunapartra nézve is, ha a szabályozás folytán építtetni kezdett vezértöltés csak 12 lábnyi magasságra készíttetik a duna sempontja felett, úgy hogy a kereskedelemnek letelepedése itt egyenesen lehetetlenné van téve. Reménylendő azonban, hogy a m. kir. közmunka és közlekedési Minister úr engedve e tanács és a főváros közönsége indokolt felterjesztéseinek, e vezértöltésnek legalább 24 lábnyi magasságban leendő épitését fogja elrendelni.

E dunasort illetőleg még egy más körülményt tart a tanács kiemelendőnek. — Az útnak ugyanis egyoldalú házsora meredek sziklacsoportok mentében, s úgy szólván, azok alatt terül el, körülbelül 350 ölnyi liosszaságban, mely sziklatömegekből nem ritkán történtek már leomlások, s csak kedvező véletlennek mondható, hogy nagyobb szerencsétlenség nem okoztatott. — De a sziklák összefüggése, az idő emésztő foga folytán, naponként lazábbá válik, s naponként uj liasadékok támadnak; szükséges lesz ennélfogva, hogy legalább a leginkább veszélylyel fenyegető tömegek óvatosan lebontassanak. E lebontás alkalmával igen csekély költséggel a hegy oldalában, körülbelül 70 öl magasságban, egy galleria lesz előállítható, mely a főváros egyik leggyönyö- rüebb sétaútját képezendi, mert egyrészt a legszebb kilátást nyújtja a pesti partra, másrészt már reggeli 9 órától kezdve teljesen árnyékban van.

Innen áttérve magára a Tabánra szembeötlők azon számos apró házak, melyek a Gellérthegy nyugoti oldalát, mint mégannyi fecskefészkek lepik el. — Távolról tekintve a látvány egyáltalán kedvezőtlennek nem mondható, de annál borzasztóbb, annál kevésbbé megfelelő maga a valóság. Ez egész csoportozat csupa apró, egy-két szobás, földszintes házakból áll, rendezetlen, hegyes, a gyalog közlekedésre is kényelmetlen, a kocsi forgalomra egyáltalában használhatlan közökkel.

Az egészségügyi és közbiztonsági szempontok csiráival sem találkozunk s oly állapottal látjuk szemben magunkat, mely egy miveit főváros jellegével egyáltalán össze nem fér.

Gyökeres változás csak úgy volna eszközölhető, ha a házak egész csoportja lebontatnék ; miután ez azonban az óriási költségek végett és a fennforgó viszonyok között lehetetlen, a szabályozási kísérlet csak arra szorítkozott, hogy legalább néhány főirányban állíttassanak elő, néhány öl szélességű, a forgalom legprimitivabb igényének megfelelő utczák. De még ezen szerény kísérlet foganatosítása is szükségessé teszi, hogy a jelenlegi házaknak körülbelül 100i0 százaléka eltávolittassék, mi természetesen csak egyes esetek felmerültével fog eszközlésbe vétethetni.

A rudasfürdő és „Debreczen“ szálloda közötti terület szabályozása fővonalaiban a jelenlegi utczák alakzatához idomul. Felemlitést talán csak azon eszme érdemel, mely a

•é© 4