Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentése 1873 (Budapest, 1874)
II. A sugárút
12 A vállalkozók ezen másfél évi első működését és töke erejét, valamint azon lendületet tartva szem előtt, mellyel a főváros minden részeiben örömmel találkozánk, mind jogosultabbá vált azon reményünk, bogy a nagy mü, mely a magyar fővárost, egy szépségben és kiterjedésben csaknem páratlan nttal gazdagitandja, a szerzödésszeriileg kikötött határidők alatt szerencsésen végre fog hajtatni és a sugárút nehány év alatt tényleg megnyiland. De a sors másként akarta! A pénz és hitelválság, mely május havában a bécsi tőzsdén vette kezdetét s Europa majdnem minden pénzpiaczait megingatá, hazai pénzügyi viszonyainknak a bécsi piaczczal való szoros összeköttetésénél fogva, romboló hatásának egész súlyával nehezedett hazánkra, és karöltve az országot sújtó betegség és rósz termésből következett zilált országos pénzviszonyokkal, meghiusitá a legszebb reményeket, ledönté a már megindult vállalatokat, kétségessé tette a legbiztosabbnak tartott működést, meg- dermeszté a tőkéket és általában oly szomorú hatást gyakorolt, minővel ez ország történetében még alig találkozánk. E csapás természetszerűleg súlyosan érte sugárút épitési vállalkozóinkat is, kik mint pénzintézetek legközelebb összeköttetésben állván a pénzpiaczczal s annak minden mozzanatával, magukat a naponként kétségbeejtöbb helyzet szomorú utókövetkezményei előtt meg nem óvhatták. — Mindazon alapok, melyekre a vállalat biztos kivitele fektetve lett, megingattatván, mindazon számitások, melyek a sikert helyezték kilátásba, halomra döntetvén, nem voltak többé képesek elvállalt kötelezettségeiket a szerződés szószerinti értelmében teljesiteni és f. évi november havában azon kérelemmel járultak a fővárosi közmunkák tanácsához, miszerint tekintettel a most jelzett szomorú körülményekre s tekintettel az 1872. évi márczius 9-kí szerződés 15. czikké- nek a) pontjára, — mely a szerződés esetleges meghosszabbítását tárgyazza, — a su- gárutra vonatkozólag általuk teljesitendö munkákra és fizetésekre nézve kikötött határidők két évvel meghosszabbittassanak. A fővárosi közmunkák tanácsa ezen kérelmet tárgyalás alá vevén, azon meggyőződésre jutott, hogy tekintve a 1872. márczius 9-iki egyes pontjait és azok szószerinti helyes értelmezését, folyamodók a kért meghosszabbítást jogosan nem követelhették, mert az általuk tett számítás, mely szerint a szerződés 15-ik §.-ban felsorolt eshetőségek egyikének beálltát vélék igazolhatni, csak az ezüst agio önkényes alkalmazásának és a számok ép oly önkényes csoportosításának eredményeként tűnik fel.— Egyébiránt érzették folyamodók maguk is ezen számítás gyengeségét és hiányait, és azért elfordulva a szigorú jog terétől és az annak alapján támasztható követelésektől, maguk is a méltányosság mezejére léptek s előterjesztésük czélját, kérelem utján óhajtották elérni. S ezen térre helyezkedett a fővárosi közmunkák tanácsa is a szőnyegen forgó kérelem megítélésében, mert tagadhatlanul oly körülmények forogtak fenn, melyek a kérelmet az 1872. évi márczius 9-iki szerződés szelleméből indokoltnak jelezék. E szerződés 15. §.-nak a) pontja ugyanis, a határidők 2 évi meghosszabbításának feltételeként, két értékpapírnak, a magyar vasúti kölcsön és az osztrák rente
