Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1870, 1871, 1872
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentései 1870. és 1871. évi működéséről - II. A sugárút
12 kimutatott 1.038,712 frtnyi költségét, a sugárút létesítéséhez összesen 8.199,721 forint, azaz nyolcz millió százkilenczvenkilencz ezer hétszáz huszonegy forint kívántatik. Ez összegből azonban csak az útépítéshez szükségelt .... 1.038,712 frt. és az út területébe esendő ingatlanságok értéke.....................................2.297,197 frt. összesen . . 3.335,909 frt. képezett valóságos kiadást, mert az út mentében ismét eladható telkek értéke ugyanazon becslés szerint 4.863,812 frtra rúg, mely összeg, a mint a telkek elárusittathatnak, ismét befolyand. A tervek és költségvetések eként részletesen elkészülvén, a fővárosi közmunkák tanácsa még 1870. november havában felterjesztést intézett a kormányhoz, kérvén, miszerint e részben végleges, részben ideiglenes költségek fedezetének a szükséghez képest leendő folyóvátételéről gondoskodni méltóztassék. A kormány, áthatva az ügy fontosságától és sürgősségétől, még ugyanazon hónapban egy törvényjavaslatot terjesztett a törvényhozás elébe, melyben a fenn kimutatott költségeknek az 1870. X. t. ez. alapján felvett kölcsönből leendő engedélyezését kérelmezte. Ez előterjesztés alapján a törvényhozás, melyhez a részletes tervek, felvételek, kimutatások és költségvetések szintén beterjesztettek, még ugyanazon évben az 1870. LX. t. czikket alkotá s abban a szóban álló út létesítésére véglegesen 3.335,909 frtot, kölcsönképen pedig a tökének és felmerülendő kamatoknak a telkek isméti eláru- sitásához képest leendő visszafizetésének kötelezettsége mellett 4.863,812 forintot szavazott meg. A megkivántató pénzerök e szerint rendelkezésére állván a fővárosi közmunkák tanácsának, kötelességének tartotta az illető ingatlanságok birtokbavétele iránt azonnal intézkedni, s miután a kisajátítás szigorú és hosszadalmas eljárását legalább részben mellőzni ohajtá, az egyezkedés terére lépett s e czélból két egyeztetési bizottságot küldött ki kebeléből, melyek felváltva üléseket tartván, naponta 8—10 féllel az egyezkedést megkísértették. Ez eljárásnak igen szép eredménye volt, a mennyiben az első három hónap lefolyása alatt körülbelül 75—80 egyezség jött létre. Miután azonban a kisajátítás alá veendő ingatlanságok tulajdonosainak nagyobb része az egyezségileg ajánlott árral meg nem elégedtek, már 1871. évi ápril havában a kisajátítási eljárás megindításáról is kelle gondoskodni, s ez alkalommal sajnosán kellett tapasztalnia a fővárosi közmunkák tanácsának, hogy az 1870. évi X. t. czikk, melynek léteiét köszöni, s az 1868. LVI. t. czikk között, mely a Budapesten eszközlendő kisajátításokat szabályozza, a szükséges harmónia nem létezik. Mig az 1870. X. t. ez. ugyanis épen a Budapesten eszközlendő szabályozásokat, útnyitásokat, s mindennemű szépitési és építési vállalatokat, melyek keresztülvitelére kisajátítás szüksége rendszerint fel szokott merülni, a fővárosi közmunkák tanácsa hatáskörébe osztotta, másrészt a két évvel előbb keletkezett 1868. évi LVI. t. czikkben a kisajátítási jog csakis a közlekedési miniszter és városi hatóság részére biztosíttatott s
