A magyar ipar almanachja (Budapest, 1932)
I. rész - Dr. Bertalan István: A magánalkalmazottak szolgálati jogviszonyai
108 végkielégítés összege, minden betöltött három évi szolgálat után, az alkalmazottat szolgálati viszony megszűnésekor megillető munkabérnek egy hónapra eső része. A végkielégítés összege azonban nem haladhatja meg az alkalmazott egy havi bérét. A végkielégítés összegének megállapításánál minden megkezdett három évi időszaknak szolgálatban történt töredékét is arányosan számításba kell venni. A rendelet 12-ik §-a értelmében az alkalmazottat megillető végkielégítés az alkalmazott elhalálozása esetéhen, annak eltartásra jogosult és arra rászorult házastársát vagy kiskorú gyermekeit, ilyenek nem létében eltartásra jogosult vagy arra rászoruló szüleit, vagy nagyszüleit, ha pedig igényjogosult házastárs és igényjogosult gyermek is van, felében a házastársat, felében a gyermeket vagy a gyermekeket illeti meg. A 'próbaidő alatt az a szolgálati időtartam értendő, amely alatt a munkaadó alkalmazottját megokolás nélkül, rögtöni hatállyal elbocsáthatja és amely idő alatt az alkalmazott is jogosult szolgálati jogviszonyát azonnal megszüntetni. Az ipartörvény 88. §-a értelmében a próbaidő tekintetében a felek szabadon egyezkedhetnek. Ha megegyezés nincs, a szerződés csak egyheti próbaidő eltelte után válik kötelező erejűvé. A kereskedősegédeknél és tisztviselőknél a próbaidő külön kikötendő. II. A fentismertetett jogszabályok mutatják, hogy a munkaadó és alkalmazott közötti szolgálati jogviszony törvényes szabályozása jelenleg nálunk meglehetősen hiányos. Éppen ezért a gazdasági körök régen sürgetik egy átfogó és a szolgálati jogviszony minden kérdésére kiterjedő kódex elkészítését. Ennek a kódexnek a tervezete már megvan. Nem régen a Magyar Társadalompolitikai Társaságban megvitatás alá került. Ezt a tervezetet — amely 9 fejezetre oszlik és 115 §-ból áll — a következőkben ismertetjük: A törvény érvénye — amennyiben kivételt nem tesz — kiterjed mindazoknak a szolgálati viszonyára, akik iparosnak vagy kereskedőnek vállalatában, mint tisztviselők vagy kereskedősegédek vannak alkalmazva. Kétség esetén azt, hogy az alkalmazott a törvény érvénye alá tar- tozik-e vagy sem, a szolgálat jellegének és ezt minősítő közfelfogásnak alapján kell megítélni. A szolgálati szerződés, ha a törvény mást nem rendel, bármely alakban megköthető. Ha a szerződéskötés nem írásban történt, a munkaadó akkor is köteles a megkötéstől számított három hónap alatt a megállapodás lényeges kikötéseit magábafoglaló iratot az alkalmazottnak kiadni. Ebbe a levélbe fel nem vett vagy vele ellenkező szerződési kikötések bizonyíthatók. Ha a felek valamely joga vagy kötelessége tekintetében sem a törvény, sem a szolgálati szabályzat, sem a szerződés nem rendelkezik, a hasonló vállalatokban hasonló alkalmazásban levők tekintetében fenálló szokás az irányadó- A szerződés nem tartalmazhat olyan kikötést, mely kényszerítő jogszabálytól, vagy a feleket kötelező munkaszabály-szerződéstől, vagy a szolgálati szabályzattól az alkalmazott hátrányára eltér. Az alkalmazott lemondása a szóban- forgó szabályokban biztosított jogáról érvénytelen. A szerződés egy- részének semmisége, a többinek érvényességét nem érinti. A szolgálati viszony alapján támasztható követelések úgy a munkaadó, mint az al-
