A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)

I. rész - Dálnoky-Kováts Jenő: Koszorús mesterek

86

1900 végén főnöke, Kramer Lipót visszavonult és ekkor önállósította magát Fischer Zsigmond. Ezután egyre jobban fejlődik műhelye és alig rendeztek be középületeket, bankpalotákat, úri villákat Fischer Zsigmond közreműködése nélkül. Ő készítette egyébként valamennyi dunai termesgőzös berendezését is.

Fischer Zsigmondot kartársai atyamesterüknek tekintik. És pedig méltán. Éveken keresztül választmányi tagja, majd társelnöke volt a kárpitos ipartestületnek, igazgatósági tagja, majd elnöke a kárpitos- és paszományosmesterek országos szövetségének, igazgatósági tagja az Országos Iparegyesületnek és az Iparművészeti Társulatnak.

Kiváló munkájával különböző kiállításokon számos magas kitüntetést nyert el és az 1928. évi Országos Kézművesipari Tárlaton Magyar- ország aranykoszorús kárpitosmestere lett.

Forreider József

FORREIDER JÓZSEF lakatosmester. Komáromban szül. 1870-ben. Egy jónevű épületlakatosmesterhez került tanoncnak és már tanoncideje harmadik évében első díjat nyert a tanoncmunka kiállításon. Ezt megismétli a következő évben, sőt szakrajzai a komáromi kiállításra kerülnek. Segédkorában Budapestre került és a Jungfer Gyula cégnél bőséges alkalma volt a műlakatosság magasabb fokának elsajátítására. Tudását esti és vasárnapi technológiai szaktanfolyamokon bővítette, amelyeken minden évben szabályszerűen elnyerte az első jutalmakat. Tudásvágya azonban arra késztette, hogy külföldre menjen. Első állomása Berlin, ahol egy kiváló műlakatos cégnél nyert alkalmazást. Nem kellett hosszú idő arra, hogy itt is az első helyre küzdje fel magát és az 1896. évben Berlinben rendezett iparkiállításra már ő készíti a cég kiállítási tárgyait. Itt elért sikerei széles körben terjesztik el a magyar munkás tudásának hírét és munkaadója egyre több megrendelést kap azzal a kikötéssel, hogy a munkát a magyar munkás végezze el. Négyévi szorgos munkálkodás után munkaadója könnyes szemmel búcsúzik legkiválóbb emberétől, aki munkái kivitele terén az üzemben korlátlan szabadságot élvezett és ha egy-egy szebb munkát befejezett, a német munkatársakat csoportosan vezették a munka megtekintésére. Nem csoda, ha a műlakatosság hazájában, Németországban ily szép sikereket elért magyar ember a legvérmesebb reményekkel eltelve készült vissza hazájába, ahol egyik kartársával társulva, Forreider és Schiller néven önállósította