A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)
I. rész - Báró Szterényi József: Előszó
ELŐSZÓ Nagy gazdasági problémák várnak megoldásra. Nagyrészük összefügg világgazdasági kérdésekkel, melyek egyetlen országban sem oldhatók meg önállóan, a többi országoktól függetlenül. Nincs az a gazdag, hatalmas ország, mely a mai viszonyok között elszigetelhetné magát gazdasági vonatkozásokban. Még a szigetország, Anglia sem, annak gazdasági viszonyait is erősen befolyásolják a kontinens gazdasági viszonyai. A mai világkereskedelmi forgalomban mások a kölcsönhatások, mint régebben voltak. Alig másfél évtizede még csak a nagy földrengés kitörésének, de mintha egy egészen más világ alakult volna ki, olyanok a különbségek a háború előtti és a mai gazdasági viszonyok között. Mintha még a gazdasági élet törvényei is megváltoztak volna. Pedig nem változtak, csak a gazdasági élet zökkent ki kerékvágásából és berzenkedik a gazdasági élet törvényei ellen. Ideig-óráig tartó harcnak fog ez végeredményében csak bizonyulni, a gazdasági élet törvényei végre mégis győzedelmeskedni fognak, mint a természet törvényei minden természetellenességgel szemben: de a gazdasági életben addig még nagy pusztulás fog végbemenni. Amiben az a legnagyobb baj, hogy ezt megakadályozni, nincs hatalom. Az általános, nagy gazdasági problémák mellett azonban vannak helyi vonatkozásúak is, melyeknek amazokkal való összefüggése mégis csak lazább és így azoktól többé-kevésbbé függetlenül is kezelhetők. Egészen azok behatása alól ezek sem vonhatják ki magukat, de összefüggésük azokkal még sem olyan, mint a más kérdéseké. Ilyen probléma a kis- vagy kézműipar. Utóbbi megnevezés szőkébb keretű, de helyesebb. Az különben az idők folyamán végbement termelési megkülönböztetés. Rendesen egyugyanannak tekintik a kettőt. Amint régebben az is vök. Ma azonban már nem az. A kisipar inkább tőkefogalom az iparban, a kézműipar viszont inkább termelési. Mindkettő a régi „mesterségéből •alakult ki. A német is megkülönbözteti a kettőt. A „Gewerbe“ a kisipar -— bár alkalmazzák ezt a megjelölést a német gazdasági nomenklatúrákban általánosabb megjelölés gyanánt is — míg a kézműipart „Hand- werk“-nek mondja. Az egész mai ipari termelés a kézmű-, illetve a kisiparon épült fel. Az volt alapja ennek. Nálunk Magyarországon is százados múlttal bír. Gyáriparunk fejlődése szintén rajta keresztül indult meg. Sajnos, túlnyomó részében nem tudott lépést tartani a technikai fejlődéssel. Amily mértékben az fokozódott, nemcsak termelési, hanem közlekedési vonatkozásaiban is, ugyanoly mértékben hanyatlott ez. Súlyos felelősség terheli ezért az akkori kormányhatalmat, mely tévesen értelmezett, kül
