A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)
I. rész - Fuchs Albert: Az aggkori és rokkantsági biztosítás
66 Azt, hogy a munkásság szempontjából is korszakalkotó ez a törvény, mondani sem kell. Hiszen jogos reményt nyújt arra, hogy derűsebb, nyu- godtabb kedéllyel fogja sorsát elviselni az, aki tudja, hogy aggkorára róla gondoskodnak és ha idő előtt kidőlne a dolgozók végtelen sorából, hátramaradottai nem lesznek az élet viharainak minden anyagi támasz nélkül kiszolgáltatva. Valószínű, hogy úgynevezett jobb elemek is inkább fognak erre a pályára lépni, mint eddig, ami nemcsak az úgynevezett intelligens foglalkozási ágak túlzsúfolságát fogja enyhíteni, hanem növelni fogja a tanultabb, használhatóbb, intelligensebb munkások számát, ami azután egész munkáskategóriák színvonalának anyagi emelkedését is hozhatja eredményül. Az eddig elmondottakból önként adódik egészen világosan az a további következtetés, hogy a munkaadók közül legkevesebb hátránnyal a gyáriparra fog a nyugdíjintézmény járni, sőt talán bizonyos mértékig még közvetlen előnnyel is lesz reá nézve. A munkásnak lesz a bérén kívül is félteni valója, munkanélkül eltöltött ideje megrövidíti majdani nyugdíját, tehát inkább megbecsüli magát és igyekszik megfelelő teljesítménnyel állandó keresetet biztosítani. A gyáros állandóbb és (talán) jobban dolgozó, valószínűleg azonban több intelligensebb munkást is fog kapni, mint eddig, mindenesetre azonban a legjobb anyag közt fog válogathatni, feltéve, hogy állandó foglalkoztatónak ismerik. A kis- és középipar versenye még inkább gyöngülni fog és valószínűleg kevésbé feszült atmoszférában fog a munka folyni. Az, hogy az új teher felét a gyáros fogja viselni, kevésbé esik latba, mert hiszen hasonló terhet visel a kon- kurrens külföldi gyáros is; nem diszparitásról van szó, hanem egy eddig élvezett előny elvesztéséről, amit az esetek nagy részében céltudatos reorganizációs munkákkal bizonyára paralizálni lehet. Amikor ezt a törvényt a következőkben, legalább vázlatosan, részleteiben ismertetjük, akkor gyakran rá kell térnünk az új betegségi és a baleseti kötelező biztosításról szóló 1927 :XXI. tc.-re, mert a végrehajtás mindkét ágazatra nézve közösen fog történni, egyetlen blankettán történik a bejelentés, egyszerre a járulékfizetés stb. A miniszter ugyanis az eddigi betegségi és baleseti, továbbá az új aggkori és rokkantsági biztosítást egy nagy Országos Társadalombiztosító Intézetté olvasztotta össze, hogy így lehetőleg egyszerűsítse az adminisztrációt és csökkentse az érdekelt felek munkáját. Mielőtt áttérnénk azokra a teendőkre, amik a törvénnyel kapcsolatban a kézműves- és kisiparosság szempontjából szükségesek, a törvény fontosabb rendelkezéseit úgy ismertetjük, hogy a végrehajtásra vonatkozólag kiadott 6300/eln. 1928. évi népjóléti és munkaügyi miniszteri rendelet határozmányait is figyelembe vesszük. A törvény szerint biztosításra kötelezettek általában mindazok, akik betegségi biztosítási kötelezettség alá esnek. Vannak azonban kivételek és ezek figyelembevételével öregségi biztosításra kötelezettek azok a belföldi vállalatok, üzemek, hivatalok és foglalkozások, amelyek: 1. az ipartörvény alá esnek; 2. az ipartörvény alá nem esnek, de keresetszerűen folytattatnak; 3. a bányatörvény alá esnek.
