A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)
I. rész - Dr. Dobsa László: A kézművesipari szervezetek fejlődésének története, különös tekintettel a hazai viszonyokra
SI nehézsége nem lenne, ha akár az ipartestületi széken belül, akár más alkalmas módon lehetővé tennők, hogy az ipartestületnek ezzel a feladattal megbízott és hatóságilag is felhatalmazott tagja a tettenért jogosulatlan iparűző (kontár) munkáját beszüntethetné, a kontárkodás körülményeinek igazolásához szükséges előnyomozást megejthetné, hogy azután az így előkészített ügyet juttatná az ipartestület akár az elsőfokú ítélkezéssel megbízott ipartestületi szék elé, akár magához az iparhatósághoz, amelyik abban három napon belül köteles lenne ítéletet hozni. Ha az ipartestületi széket ilyen szervvé építjük ki, természetesen megfelelő szankcióval és ha felruházzuk azzal a joggal is, hogy az arra érdemetlen vagy okot szolgáltató iparostól a tanonctartás jogát is megvonhassa, akkor nemcsak ennek az ipartestületi széknek, de az egész ipartes: ölelnek minden iparos előtt meg lesz a kellő tekintélye, — valamint a gazdasági haszna is. Ennek a tanulmánynak nem lehet célja az ipartestületi reform részleteivel való foglalkozás, hiszen mi inkább történeti beállításban kívántuk, az ipari szervezetek fejlődését és átalakulását méltatni; egy olyan nagyhorderejű kérdésnek, mint az ipartestületi reform és a vele kap- cs la o> központi intézmény felállításának szüksége, egész külön tanulmányt igényel és érdemel. Befejezésül állapítsuk meg, hogy a mai ipartestületi intézménynek elsorvadását részben az ipartestületek túltengése is okozta. Az olyan derűre-borúra alakított ipartestületek, amelyek 50—60 tagból állanak, eleve képtelenek arra, hogy komolyabb munkát végezhessenek s hogy mint gazdasági segítő tényezők legyenek számottevők. A reformnak is arra kell törekednie, hogy ha kevesebb számú is, de taglétszámra és anyagi erőre minél tekintélyesebb ipartestületek hivassanak életre olyan vezető tisztviselőkkel, akik kellő felkészültséggel, elméleti és gyakorlati gazdasági tudással, az ipari közigazgatásban is teljes tájékozottsággal egész életüket a kisiparosságot érdeklő problémáknak szentelhetik. Ma az országban 356 ipartestület működik és 4 van olyan, amely máv jóváhagvott alapszabályokkal bír, de még nem tevékenykedik s 7 olyan, amelyik most van alakulóban. Ennek a 356 ipartestületnek a jegyzékét a kebelükbe tartozó tagok létszámával együtt, az alantiakban adiuk: A) Budapesti ipartestületek: 1. Aranyműves 500, asztalos 1314, 3. ácsmesterek 140, 4. bádogos 850, 5. borbély 1185, 6. cipész 3063, 7. cukrász 240, 8. drogista 133, 9. épí őmesterek 526, 10. fehérneműtisztító 219, 11. fémműves (alakulóban), 12. fényképész 224, 13. férfiszabók 2912, 14. fogtechnikus 355, 15. hentes 936, 16. kalapos 126, 17. kádár 274. 18. kárpitos 578, 19, kávés 197, 20. kéménysenrő 59. 21. kovács 314, 22. kozmetikus 39, 23. kőműves 479, 24. könyvkötő 484, 25. kötszövő 118, 26. kövező 37, 27. lakatos 1140, 28 mészáros 1246, 29. műaranvhímző 165, 30. női ruhakészítő 2860, 31. nő divatkalapk. 662, 32. fodrász 278, 33. nyomdász 262, 34. órás 397, 35 sütő 354, 36. szállodás 1537, 37. szobafestő 1050, 38. szobrász 119* 39 szűcs vegyes 840, 40. tetőfedő 236, 41. üveges 227, 42. villanvszerelő 915. 4*
