A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)
I. rész - Dr. Dobsa László: A kézművesipari szervezetek fejlődésének története, különös tekintettel a hazai viszonyokra
37 Mielőtt a törvényjavaslat részleteinek taglalásába bocsátkoznám, legyen szabad mindenekelőtt megjegyezni azt, hogy a közgazdasági viszonyoknak az országban nemcsak, hanem az egész világon kifejlődött jelen állapota mellett az iparszabadság elvét lényegében megszorítani és ezáltal talán a vállalkozó tőkével szemben a kézművesiparost jobb helyzetbe hozni akarni: — hiú törekvés, amelyet az életben sikerrel keresztülvinni lehetetlen. Egyáltalában illúzióban ringatja magát az, aki azt hiszi, hogy az ipartörvények bármily irányú módosítása az iparosnak verseny- . képességét azonnal fokozni, s őt az annyira félt tőkével és nagyiparral szemben teljesen védeni vagy biztosítani fogja. Illúzió az iparosok ama kívánsága, hogy visszaemlékezve a régi időkre, a céhrendszer korában élvezett előnyökre, korunkban is csak céhszerü viszonyokban lelhető meg a boldogulás. Az iparosságnak is épúgy, mint minden közgazdasági alakzatnak, meg vannak a maga fázisai, ámelyek a különböző korszakokban a különböző elemek hatása alatt csíráznak, fejlődnek, hatalmasakká lesznek és ha az újabb viszonyok szerint át nem tudnak alakulni, elgyengülnek, vagy menthetetlenül tönkremennek. Hiába ott minden erőlködés: s épp ezért a céhrendszert, melynek bizonyos közgazdasági viszonyok, <özt az előbbi időkben meg volt rendeltetéssszerű jogosultsága, — jelen korunkban nem lehet többé föleleveníteni és nem lehet azt többé fenntartani. Ipartörvényünk revíziójánál tehát nem is lehetett az a cél, de nem is lehetett annak lennie, hogy ezen törvénynek a korunk szelleme s a kifejlődött közgazdasági viszonyok által követett álláspontja helytelen irányban megváltoztattassák, hanem igenis, mikén lehet és mikép kell az iparszabadság elvének teljes fentartása mellett iparosaink közt a rendet, a szervezetet biztosítani, mikép lehet azokon a hiányokon segíteni, amelyek azáltal keletkeztek, hogy iparosaink által nyújtott előnyöket S; különösen a szabadtársulást nem használták fel úgy, vagy nem oly mértékben, amint azt a hazai viszonyok kívánatossá tették volna; mikép lehet azon visszáságon segíteni, hogy a segédek és munkások sok helyütt nem tartatnak oly módon rendben , és nem ellenőriztetnek oly szigorúsággal, amint ezt az ipar érdeke s talán még inkább a társadalmi rend követelné; mikép lehet egész erélyességgel keresztülvinni az iparfejlődésnek azon feltételét, hogy az iparostanoncok kellő oktatásban része-, sül ének; mikép lehet az iparoktatást az iparszabadság teljes megóvása mellett úgy fejleszteni, amint ezt egy erőteljes és haladásban lévő ipar részére követelni kell. Mindezeket a szempontokat tüzetes megfontolás tárgyává tettem és az előterjesztett törvényjavaslat ezen okból alkalmas módon szervezi az iparhatóságokat, meghonosítja a munkáskönyvet és szabályozza a tanonciskolák ügyét. Minthogy pedig ezen törekvéseinél az iparosok közreműködését igénybe veszi, az ügynek minden veszélyeztetése nélkül is célszerűnek tűnt fel a kézművesiparosok azon annyira hangoztatott kívánságának is eleget tenni, amely az úgynevezett „kötelező társulatokra” irányul és egy külön fejezetben ezen kívánságnak megfelelően szabályozta a „testületek” viszonyát. , Határozottan ki kell azonban emelni azt, hogy az iparhatóságoknak a törvényjavaslat által kontemplált kiegészítése és hivatása mellett nem volna múlhatatlanul, szükséges a kötelező társulatok eszméjét is pártolni és talán az iparosok nagy része, ha az évek óta mesterségesen élesztett agitáció folytán annyira bele nem élték volna magukat az említett irányba, teljes megnyugvással fogadnák a „kötelező társulatok” mellőzését is. . . . . . Minthogy azonban a dolgok már ennyire fejlődtek és minthogy a törvényr javaslat oly ellenőrzés alá veti a testületeket, amely által működésük mindig figyelemmel kísérhető és mivel végül a céljukat tévesztő testületek ismét feloszthatok,. a mondott intézmény is fölvétetett, anélkül, hogy azáltal az ipartörvény főelve, az iparszabadság, azaz mindenkinek azon veleszületett természetes joga, hogy képességek és vagyoni tehetségeit az ipar terén akadály nélkül kifejtheti, lényeges csorbát szenvedne. , . .' ' Az ipartestületi intézmény megalkotásánál "közrejátszott s a most ismertetett szempontokat kiegészítik azok a fejtegetések, amelyeket a miniszteri indokolás közvetlenül az Ipartestületekről szóló fejezettel kapcsolatban tartalmaz1) Éppen ezért felelevenítjük őket; - ‘ •• . ■- • ' ' • : • • " ' ,"r:vü« *") Az Egyetértés napilap 1884. évi február 10-iki 40. számaj MellékleteAz’yj ipartörvény indokolása”.’ ; ••
