A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)
I. rész - Dr. Dobsa László: A kézművesipari szervezetek fejlődésének története, különös tekintettel a hazai viszonyokra
20 ipar gyakorlását Magyarországon is s ebben a szabályozásban a céhekre szintén kiterjeszkedett.1) Az 1851. évi április 1-ével életbelépett Ideiglenes Utasítás már a szabadverseny (iparűzési szabadság) elvére helyezkedett. Alaprendelkezése, hogy vallása, nemzetisége, születési okok, vagy a szülők állapota és családi körülményei miatt senki se zárható el a kereskedelmi vagy ipari foglalkozások akármelyikének megtanulásától, vagy üzésétől; mindenki, aki az előírt feltételeknek eleget tesz, törvényes igényt nyer az ipari jogosítvány elnyerésére, tekintet nélkül arra, károsodik-e ezen a réven valamelyik másik iparűző vagy sem. Ez alól az alaprendelkezés alól a céhek sem kivételek s a céhek sem tiltakozhatnak új ipari jogosítványok kiadása ellen. Az iparűzésnek általános feltételei a nagykorúság, a jó erkölcs és fedhetetlen előélet s bizonyos gyakorlati jártasság (képesítés) igazolása voltak, amely utóbbit tanoncbizonyítvánnyal és legalább 6 évi segédi működéssel kellett igazolni. Ha valaki ezeket a feltételeket igazolta és a hatóságtól iparűzési jogosítványt nyert: iparos tanulókat szegődtet- hetett, segédeket alkalmazhatott, a mestersége folytatásához szükséges nyersanyagokat és félgyártmányokat szabadon beszerezhette és azon a területen, amelyre ipar jogosítványa szólott, üzletét áthelyezhette, készítményeit házában és lakásán kívül is, de csak egy nyilvános helyein árusíthatta. Az Ideiglenes Utasítás a céhrendszert is elismerte s a mesterségeket céhbeliekre és nemcéhbeliekre osztotta; sőt egy külön, terjedelmes fejezetben (110—191. §§) részletesen szabályozta a céhek egész életét, a tanulók, segédek, mesterek és özvegyek jogait és kötelességeit, a céh- előljárók magatartását, a céhgyűlések rendjét, a céhláda és a céhvagyon kezelését s a céhek feletti felügyeletet; kiviláglik azonban ezekből a rendelkezésekből, hogy a céhek immár inkább csak jótékony- és vallásos célokból s általános rendészeti okokból tartattak fenn; régebbi ipari köz- igazgatási hatáskörüktől azonban majdnem teljesen megfosztattak, az ipar gyakorlásának mikéntjét illetőleg szigorúan az általános előírásokhoz kellett alkalmazkodniok, régi kiváltságos jogaik megszűntek s a féltékenyen őrzött céhcikkelyek csak annyiban bírtak jelentőséggel, amennyiben azok sem az új ipari rendtartással, sem az Ideiglenes Utasításban foglalt céhrendtartással nem ellenkeztek. Ez az állapot addig tartott, amíg az Ideiglenes Utasítás fejbekezdésében beígért/) végleges rendezést célzó, 1859. évi december hó 20-án kibocsátott „Nyílt parancs“3) 1860 május elsejével életbe nem lépett s az iparszabadságot a maga teljében életbe nem léptette. Az 1859. évi Nyílt Paranccsal kihirdetett új ipartörvény a gyakorlati képesítés elvét általában elvetette; csak szabad és engedélyhez köT * *) ‘) Provisorische Instruktion über die Regelung der Handels- und Gewerbs- verhältnisse im Kronland Ungarn. — A kereskedelmi és iparviszonyoknak Magyar- koronaországbani szabályozását tárgyazó ideiglenes utasítás. y •) „Bis zum Erschein?n einer neuen allgemeinen Gewerbeordnung”. *) Kaiserliches Patent vom 20. December 1859. — 1859 december 20-án kelt császári nyílt parancs, mellyel a birodalom egész területére nézve, a velencei köz- igazgatási területet s a katonai határőrvidéket kivéve, egy iparrendtartás bocsát- tatik ki s 1860 május 1-étől fogva hatályba léptetik.
