A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)
I. rész - Dr. Dobsa László: A kézművesipari szervezetek fejlődésének története, különös tekintettel a hazai viszonyokra
22 nak a céhnek. Aki pedig ezen céhből valakit gyalázattal illet, vagy a temetési szertartáson részt nem vesz, váltságdíjul egy font viaszt ad. Tovctbbá a vargák céhébe való felvétel hat forintért, két font viaszért, két veder borért s lakomáért történjék. . Továbbá a kovácsok céhtagsága hasonlóképen hat forintért, két font viaszért, két veder borért s lakomáért váltassék. Valakinek a lovát egy kovács se tarthassa vissza zálogba, csak abban az esetben, ha a vasaltatás díját nem fizették ki. Hogyha a kovács a patkószeg beverésénél a lovat megsérti, a megnyilazott lovat tartozzék ugyan gyógyítani, a takarmányt azonban a ló tulajdonosa fizesse. Ha a kovács mást rágalmaz, minden jelenlévő mesternek tizenegy dénárt fizet, a temetési szertartásról távolmaradó pedig tizenegy dénárt fizet. Ezenfelül a tűkészí- tök, üstművesek, kocsigyártók, övkészítők, kardművesek és lakatosai egy céhbe tartozzanak. A szűcsök céhének négy forint, két font viasz, két veder bor és lakoma a váltsága, a mesterséget tanuló if jú pedig a céhnek egy forintot, két font viaszt, két veder bort s egy lakomát ad. Mókusbőrt 100, bárány- bőrt 50, róka- és nyestbőrt 25 darabon alul egy kereskedő se merjen venni. A szűcsök idegen prémből semmiféle munkát se készítsenek, ha csak a bőrök tulajdonosa azt a munkát nem a maga vagy családja számára kívánja készíttetni. Régivel hamisított új munkát a szűcstől céhmestere kobozza el a Szt. Mihály őrangyal oltára javára. Egy szűcs se merjen prémek vásárlására pénzösszeget elfogadni idegen kereskedőktől és idegen kereskedőnek bármily prémet a hét szék határain belül el ne adjon. Ha a szűcs más mestert gyalázó szóval illet, minden jelenlévő mesternek hat dénárt fog adni bírságul. Az a szűcs pedig, akiről kiderül, hogy a bőrökkel „spécidül“, évenként a Szt. Mihály őrangyal oltárára két forintot fog adni. Továbbá a keztyűsök céhének két forint, két font viasz, két veder bor és egy lakoma a tagsága. Közülök eladásra fehér bőröket senki se készítsen, sem pedig többet, mint amit a saját munkája megkíván y igényel. Továbbá a késművesek céhének négy forint, két font viasz, két veder bor s egy lakoma a tagdíja. Továbbá a ruhajavítók, kiket foltozó szabóknak neveznek és a kalaposok céhének három forint, két font viasz, két veder bor és egy lakom a a tagsága. Továbbá a kötélgyártók egy forint, négy font viasz, két veder bor és egy lakoma árán váltsák meg céhüket, ha valaki a céhből özvegyi vesz el, egy forintot, két font viaszt, két veder bort és egy lakomát és az az -ifjú, aki az ö kézművességüket tanulja, négy font viaszt, két veder bort tartozzék adni céhüknek. N Továbbá a gyapjúszövök (t. i. a szűrposzt ókészítők vagy ú. n. csapó- mesterek) a céhtagságot négy forintért, két font viaszért, két veder borért s lakomáért nyerjék el. Amelyik hamis gyapjúszőttest készít, valamennyi ingó javának elvételével bírságoltassék meg. Aki pedig a rendes hosszúságot és szélességet el nem érő szűrposztót rendes vég gyanánt ad el, az olyan azt teljesen veszítse el. Továbbá a takácsok, bodnárok, szabók és nyergesek céhüknek két forinttal, két font viasszal, két veder borral és lakomával tartoznak a
