A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)

I. rész - Wittich Andor: Iparosifjak útmutatója az ipari pályákon

124 sági-, (községi-, körorvosi-) orvosi bizonyítvánnyal1) tartozik igazolni. Gyermek 14, fiatalkorú 14—18 éves. (T. 73. §.) Arra nézve, hogy ki milyen pályát válasszon, útmutatást adni még általánosságban sem lehet. Kor, egészségi állapot, rátermettség, tehet­ség, hajlam, gazdasági és társadalmi viszonyok fognak e tekintetben döntőleg latba esni. Gyenge szervezetű egyén nem mehet nehéz, fizikai munkát igénylő pl. kőműves, asztalos stb. munkára. Ezeken a pályákon azonfelül csak meglehetős rajzoló képességgel boldogulhatni. Ipariskolákba2) a tehetségesebb nemzedéknek kell törekednie. Túlzsúfolt pályákat hagyjunk figyelmen kívül. Nehéz ugyan meg­határozni, melyik a túlzsúfolt pálya, ezt megint csak alapos mérlegelés, áttekintés után lehet megközelítőleg számba venni. Vannak pályák, melyek szembetünőleg vonzanak. így feltűnően elhanyagolt iparospálya a pensióipar. Ez a nők által űzhető ipar egyenesen magyar asszonyok számára termett. A Bükk, Mátra, Bakony kies tájain gombamódra kellene teremniük a kisebb-nagyobb pensióknak. Ausztriában, Német­országban az utolsó kis falu virágzó nyaraló. A magyar háziasszony háztartási ügyessége, csin, ízlése, főzésművészete magyar pensiók szá­mára megnyithatja az idegenforgalom pénzforrásait, melyekből eddig nagyobb arányokban csak a külföld merített. Óriási tér nyílik a kon­fekcióipar számára. A női és férfi divatáruipar a nők, férfiak ezreinek elhelyezkedését van hivatva biztosítani, kétségtelen, javuló tőkeerőt is és a mainál elevenebb vállalkozói kedvet feltételezve. Azt mondottuk fentebb, hogy a kereskedés szabad ipar, melynél elég a nagykorúság igazolása, hogy üzletet nyithassunk. Ebből azonban nem következik, hogy a kereskedéshez nem kell tanulás és hogy nagyon egy­szerű dolog üzletet alapítani. Kétségtelen ugyanis, hogy a kereskedéshez nagy rátermettség, ta­nulás, tapasztalat és megfelelő tőke szükséges, hogy az éles versenyben helyt állhassunk. Iskolázottság ma már elengedhetetlen kellék. Csak ha az összes kellékek megvannak (rátermettség, kereskedelmi érzék, tőke) csak akkor tanácsolható a kereskedelmi pályán való elhe­lyezkedés is. Van továbbá kereskedelmi üzlet, mely nők számára külö­nösen alkalmas, ahol a női ízlés, csin, hozzáértés kitünően érvényesül (női divatáruk, illatszer, pierecikkek, női fodrász, manikür ipar, stb.) Ilyenfajta üzletek külföldön teljesen női kézben vannak, női tanonc és segédszemélyzettel. A külföld kereskedelmi fejlődése, — melyhez hasonlóan Budapest is ugyanolyan irányt kezd venni, — a specializálódás felé halad: nagyon sok üzlet már csak egy cikkre vágj* legalább egy kis árucsoportra szo­rítkozik. (Harisnyaüzlet, cipőüzlet, kalapos bolt, böröndösáru). Ebben az irányban kell keresnünk a fejlődés, boldogulás útjait: a technikai tökéletességre kell törekednie a magyar művelt kereskedőnek. A vállalkozói esélyek, iparalapítási kilátások minden egyes esetben külön-külön mérlegelendők, épúgy a tőkeszükséglet. Általánosságban ') Szegények, vagyontalanoknál díjmentes, egyénként mérsékelt díj. (L. K. M. 94.385/924. sz. r.) , 2) Alább részletesen felsoroljuk azon iparokat, amelyeket szakiskolákban el lehet sajátítani. ' '

Next

/
Oldalképek
Tartalom