A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)

II.-III. rész. Az iparos társadalom. [Névjegyzék] - Vidék

138 Kotormán Bálint, szabó. Szentesi u. 38. Szül. 1887-ben Hmvhelyen. Itt tanulta ki iparát is 1904-ben. Több vidéki városban dolgozott 15 éven át, gyarapítva állan­dóan szakismereteit. 1919-ben megalapí­totta úri és magyar szabóságát. Neje: Nagy Imre Zsófia. Kotré Miklós, sütő, Szent László u. 7. Kovács Béla, cipész mester. Kölcsey u. 23. Szül. 1892-ben Bihartordán, szab. Nagyváradon 1911-ben. Segédéveit Bu­dapesten, Szegeden és Kecskeméten töl­tötte. A világháborúban olasz fogságba jutott, ahonnan két és félév múltán ke­rült haza. Kit.: K. cs.-k. 1920-ban fele­ségül vette B. Tóth Sándor gazdálkodó leányát: Tóth Lídiát. Kovács Ferenc, cipész. Galamb u. 7. Szül. 1888-ban Hmvhelyen. Szülővárosá­ban szabadult fel 1906-ban. 21 évig prak­tizált, huzamosabb ideig Szegeden dol­gozva. Szabászati tanfolyamot végzett, hogy iparában tökéletesítse magát. Üze­mét 1917-ben alapította. Neje: Józsa Mária. Kovács Ferenc munkája B. Kovács Ferenc, kőműves, Deák F. u. 24. Szül. 1880-ban Hmvhelyen és ugyan­ott 1899-ben fel is szabadult. Szaktudá­sát gyarapította 22 éves prakszisával. Megfordult Budapesten, Erdélyben, Felső Magyarországon. 1921-ben Szegeden ké­pesítő oklevelet szerezve, önállósította magát. Az Építőiparos Szövetségnek tagja. 1915-től 1916-ig szolgálta mint ka­tona a hazát. Neje: Nagy Mária Mag­dolna. Kovács Imre, papucskészitő mester. Kölcsey u. 48. Szül. 1902-ben Hmvhe­lyen, felszab. ugyanott 1924-ben. Műhe­lyét amelyben főként rendelésre dolgo­zik, 1927-ben nyitotta meg. A világhá­borúban két fivére harcolt. 1928-ban fe­leségül vette Szőllősi Lídiát. Özv. Kovács Jánosné, Imre Eszter, hentes és mészáros.Klauzál u. 117. Férje helyben, édesatyjánál tanulta ki a szak­mát és 1889-ben önállósította magát. 1929-ben bekövetkezett haláláig vezette is azt, amikor özvegye vette át az üzem vezetését. Ifj. Kovács István, vegyeskereskedő. Damjanich u. 101. Szül. 1881-ben Hmv­helyen, felszab. 1897-ben. Mint segéd' dolgozott helyben és Kalocsán. Üzletét saját maga alapította 1902-ben. Magyar árucikkek propagálásáért elismerő okle­véllel tüntették ki. 1914-ben bevonult és­harcolt az olasz fronton, ahol 1915-ben megsebesült. Mint altiszt szerelt le 1918- ban. Kit.: Kis ez. é., Br. v. é., K. cs. k. Neje: Héjjá Rozália. Kovács István, bádogos és szerelő m. Dani u. 32. Szül. 1896-ban Hmvhelyen,. felszab. ugyanott. Segédideje alatt Sze­geden dolgozott és 1923-ban lett önálló. Nevezetesebb munkája a Járásbíróság bádogszerelése. A világháborúban 3 éven át szolgált. Neje: Bodrogi Júlia. Kovács József, kőmíves. Tuhutum u. 16a. Szül. 1866-ban Hmvhelyen. Szülővá­rosában iparát kitanulva 1884-ben fel­szabadult. Kétévi praktizálás után 1886- ban önálló mester lett, aki jelenleg ál­landóan 5 segédet foglalkoztat. 1916-ban bevonult. Küzdött az orosz, majd a ro­mán fronton. Neje: D. Nagy Julianna. Vitéz Kovács József, kőmíves Görbe u. 2. szám. Kovács Kálmán bognármester, Vásár­helykutas. Kovács Lajos, kőmíves. Tóalj u. 8. Szül. 1877-ben Hmvhelyen, ahol 1896-ban felszab. Budapesten és több vidéki vá­rosban dolgozott és szakismereteit így gyarapítva, 1906-ban Szegeden képesítő vizsgálatot tett és még ugyanabban az. évben önálló lett. Szakosztályi tag. 1915- től 1918-ig katona volt. Két évet töltött, a fronton és egyszer megsebesült. 1902- ben megnősült. Kovács Lajos, mészáros, a lóhús csar­nok tulajdonosa. Teleky u. 48. Szül. 1895-ben Hmvhelyen, felszab. néhai aty­jánál, Kovács Jánosnál ugyanott. Üze­mét 1921-ben alapította. Egy segéddel dolgozik. Húsfeldolgozó gépeit egy drb lVio lóerős motor hajtja. A világháború alatt két évig orosz fogságban szenve­dett. Neje: Grossau Júlia. Vitéz Kovács Pál, kereskedő. Teleky ucca 3. Kovács Lázár, vendéglős. Teleky u. 31. Szül. 1893-ban Szászsebesen. Eredetileg vaskereskedő volt, aki működött Szé­kelyudvarhelyen, Brassóban, Budapes­ten és Szegeden. 1928-ban letette a ven­déglőipari szakvizsgálatot. Szakosztályi tag, a sütőiparosok titkára. A mozgósí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom