A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. Naményi Ernő: Az iparosok adója
67 vonni, amelyben a telep fekszik. Ha a vállalatnak több községben (városban) vannak telepei, akkor az adóalapnak 80%-át a vállalat telepeinek nyersbevételei arányában kell azok között a községek (városok) között megosztani, amelyekben a vállalatnak telepei vannak. Az építési és közlekedési vállalatok összes jövedelmük után a vállalat székhelyén adóznak. A vállalat székhelye alatt annak központi irodáját, ilyennek hiányában pedig a vállalkozó lakóhelyét kell érteni. Minden helyhez nem kötött foglalkozásnál, illetőleg jövedelemnél az adózó összes tiszta jövedelme után lakóhelyén adózik. Ha az adózó több ilyen foglalkozást folytat, ezeknek tiszta jövedelme lehetőleg külön állapítandó meg, de az adó kivetésénél mindenkor összesítendő. Abban az esetben, ha az adózónak több lakóhelye van, az adót ott kell kivetni, ahol az illetőnek a jövedelemadóját is kivetik. A vásárokra járó iparosok és kereskedők, továbbá más egyéb vándoriparosok és alkalmi (időszaki) vállalkozók, ha az ország területén állandó lakhelyük van, ebbeli összes jövedelmeik után állandó lakóhelyükön adóznak. Ellenkező esetben a mindenkori valószínű jövedelmük után külön-külön ott adóztatandók meg, ahol keresetüket folytatják. Minden vállalat, vagy vállalkozó évenkint legkésőbb február 20-ig köteles a székhelyére nézve illetékes pénzügyigazgatóságnak azokat az ügynöki díjakat, amelyeket a megelőző évben kifizetett, kivéve az alkalmazottaknak kifizetett és ezeknek kereseti adójával megadóztatott ügynöki díjakat. Hogy állapítják meg az általános kereseti adó összegét? Az általános kereseti adót az adókötelesek bevallásai, az összeíró közegek összeírási adatai, valamint a rendelkezésre álló egyéb adatok felhasználásával és azok alapján a m. kir. adóhivatal évenkint veti ki. A m. kir. adóhivatal a helyes és arányos adóztatás érdekében az érdekképviseleti szervektől a különböző foglalkozási ágak jövedelmezőségére és egyesek kereseti viszonyaira véleményt, illetőleg felvilágosítást kér. Ezek a vélemények első helyen az adózóknak adózás szempontjából való sorrendbe állításáról és átlagos haszonkulcs megállapításából állanak. A pénzügyminiszter időnkint megállapítja az egyes foglalkozási ágaknál alapul veendő legkisebb jövedelmeket, amelyektől a fel- vagy lefelé való eltérést részben az érdekképviseletek véleménye, részben más helyi körülmények fogják indokolttá tenni. Ezidőszerint a segéd nélkül dolgozó önálló kézműiparosok évi jövedelmét — ha csak az adózó a valóságos jövedelmét más összegben hitelt érdemlően nem bizonyította — általában 500—1000 pengőben kell a kereseti adó alapjául megállapítani. Az állandóan segédekkel dolgozó iparosoknál — hacsak az adózó a valóságos jövedelmét más összegben hitelt érdemlően nem bizonyította, 1000 pengőt meghaladó jövedelmet kell általában vélelmezni és pedig az egy állandó segéddel dolgozó iparosoknál általában 1050—1400 pengő értékű jövedelmet, minden további állandó segéd után 200—400 pengő jövedelmet kell számítani, figyelemmel a helyi viszonyokra és az egyéb üzleti körülményekre. Ha a segédek száma időközönként változott, akkor 5*
